Ez egy öskori lelet, egy majdnem 20 évvel ezelőtti írás az információs korszak magyar hajnaláról. Még betárcsázós volt a net, még nem létezett se Facebook, se okos telefon, még floppy lemezekre mentettek adatokat, a menők meg CD-re írták, de már látni lehetett a valódi ionformációs forradalmat, a CIÓK korának eljövetelét...

László József: A „ciók” forradalma

Ezt a forradalmat már megint nem vettük észre, hiszen tényleg abszolút csendes, még nem politikai, de nem is politikamentes, barikádok, lövöldözések, tragédiák még nincsenek és hagyományos értelemben valószínűleg nem is lesznek, csak halk surrogás, billentyűzaj, fénylő képernyő, befektetői remények, csődök, felvásárlások és hatalomváltás.

Korábban azt mondogattuk, hogy a világ nem készült fel 1989 – 90 - re, most pedig nyugodtan leírhatjuk, hogy minden külön értesítés nélkül kénytelen úszni az árral, a ciók forradalmával. „A globalizáció a földi civilizáció fokozatos egyesülése, a legfejlettebb /első / világ egységessé válik, és evvel megerősíti uralkodói státuszát; az utolsó két évtizedben az egységesülés eléri a harmadik világot is; a földi civilizáció először válik egységes funkcionális rendszerré, amelyben a régiók és települések, mint a lokalizáció hordozói önállósulnak… a globalizáció az egységesülő és funkcionálissá váló globális világ.”

A fenti idézet egy hazai kutatóintézet eredetileg szociológus vezetőjétől, Varga Csabától származik és egy lehetséges értelmezése annak, ami velünk és körülöttünk történik, akarjuk, vagy sem, tetszik, vagy nem tetszik: A globalizáció és a tudás társadalma itt van, nem kérdez, és fantasztikus tempóban rendezi át a világot, vagyis az izmusok helyett elérkezett a „ciók” kora, a globalizáció, a lokalizáció, az információ és a kommunikáció az, ami már meghatároz és diktál.

Masuda Yoneji japán szakértő szerint az információs társadalom elsősorban abban különbözik minden korábbitól, hogy a kialakulása és fejlődése mögött álló hajtóerő az információs javak termelése, nem pedig egyszerűen az anyagiaké, és így mindenekelőtt az emberi kreativitást virágoztatja fel.

A hagyományos gazdálkodás helyét egyre inkább átveszi az információ-gazdálkodás. Húzó ágazata az ismeretipar, és ez a tény a munkahelyek társadalmi megoszlásában is tükröződik. A legfontosabb termelési tényező itt maga az ember, ezért a gazdasági versenyképesség már elsősorban a humán források minőségétől függ. Ezért elsősorban olyan területekre kell koncentrálni, amelyek tudásintenzívek, vagyis ahol a szellemi hozzáadott értéket, a szaktudást lehet profitra váltani.

Amikor társaságban vagy egy előadáson szóba kerül a globalizáció, akkor szívesen hozakodok elő azzal a géppel, aminek van is neve, meg nincs is és ami ennek a korszaknak jelképe és egyben legfontosabb eszköze. Állandóan fejlesztik, vagyis a szövegszerkesztő, archiváló, hangot és képet tárolni és lejátszani képes, telefonáló és faxoló, levelező és játékeszköz, amely a hálózat révén rádió és televízió, tőzsdeügynök és bankfiók, bevásárlókosár, meg képtár és munkapad, továbbá mozi. Neve van, vagyis azt tudjuk, hogy eredetileg számítógépnek hívták és az egyszerűség kedvéért a mai napig így nevezik, de már rég nem csak az, és iszonyú sebességgel alakul át valami egészen mássá.

Tegyük mellé a hálózatot, továbbá azt a tényt, hogy az emberi tudás, pontosabban a föl nem tartóztatott információs robbanás révén a forgalomban lévő és egyre inkább elérhető adatmennyiség, a tartalom évente duplázódik, és máris megkapjuk az új világ keretfeltételeit, feltéve, ha életben akarunk maradni.

A globalizáció egyik nélkülözhetetlen eszköze az Internet, amely a következőképpen alakult és a jelenlegi prognózisok szerint ilyen módon változhat 2005 – ig:

• Minden másodpercben hét - nyolc új felhasználó lép be az Internetbe.

• 2005-re 1 milliárd felhasználó lesz, ebből 700 millió nem amerikai.

• Az USA főiskoláin, egyetemein végzősök 82 százaléka keresett állást 2000-ben az Internet segítségével.

• Az idén Latin-Amerikában várhatóan 24.3 millió Internet felhasználó lesz

• Az USA-ban 15.1 milliárd dolláros üzlet az ISP (Internet szolgáltatás), ez 1997 óta 45 százalékos növekedést jelent. Európában az ISP piac 4.3 milliárd dolláros üzlet volt 1998-ban.

• Az USA vállalatainak döntő többsége online is árusít

• Az on-line kiskereskedelem 2001-re 17 milliárd dolláros üzlet lesz.

• Az Internetes forgalom minden 100. napon megduplázódik.

• Indiában azonnal szükség lenne mintegy 500 ezer további kapcsolatra.

• 2003-ra az európai háztartások közül 50 milliónak lesz hozzáférése. Ez a lakosság kb. fele.

• 1965-ben a high-tech részesedése az üzleti életben 3%, 1996-ban 45 százalék.

• A kis és otthoni irodák 1998-ban 5,5 milliárd dollárt költöttek high-techre.

• 1993 óta a high-tech iparág az USA-ban több mint 1 millió új állást hozott létre.

• Az USA-ban a szoftverrel kapcsolatos gazdasági tevékenység éppen megelőzi az autóiparét (a bevételeket tekintve) Magyarországon 1998 – ban több mint félmillió fölhasználó volt naponta, most tarthatunk úgy kétmilliónál.

Az Internet legnagyobb esélye az, hogy viszonylag kis költséggel jó minőségű tudáshoz, információhoz juthat bárki, akinek lehetősége van a kapcsolódásra, illetve bizonyos minimális feltételeknek megfelel. A globalizáció mellett, azzal párhuzamosan egy másik folyamat is zajlik: a lokalizáció, mert a globális világban az egyes közösségek autonómiaszerzése a másik nagy folyamat, ugyanis a nemzetállamok autonómiáját „elszívják”, átalakítják az egyes közösségek és az egyének, a különböző lokális világok, amelyek mindenhol küzdelmet folytatnak a csoportos és személyes funkciókért, a döntési kompetenciákért.

Ennek a harcnak az eszköze ugyancsak az új technológia, és az annak révén megszerzett információ, a nemzetállamoktól független kommunikáció. A globalizáció és a lokalizáció tartalma, „anyaga” az információ, a tudás maga, a tudás, amely azon kivételes javak közé tartozik, amelyek eladhatóak, de mégis megmaradnak, ugyanaz a tudás egyszerre szolgálhatja a közérdeket és a magánérdeket, átadása pedig saját magát szaporítja.

Nico Stehr, az un. tudástársadalom egyik kitűnő európai szakértője véli úgy, hogy a tudás a cselekvés képessége. Ez a képesség pedig az amúgy megfontolt európai döntéshozóknál is megvan, hiszen önmagukhoz képest gyorsan cselekedtek, mert tudták, hogy idő aztán végképp nincs, ha úgy tetszik, állandósult a folyamatos jelen, így 1999 decemberében elfogadták az „eEurope – Információs társadalom mindenkinek” elnevezésű programot, amely saját meghatározása szerint az informatikai – technológiai forradalom gazdasági és szociális kihívásaira akar válaszolni.

Az EU Bizottság szerint a digitális információ átalakítása gazdasági és társadalmi értékké – ez jelenti az új gazdaság alapját. Az eEurope program tíz területet jelölt meg a tagországoknak és a csatlakozni kívánók számára is annak érdekében, hogy csökkenjenek a kontinens hátrányai a globális versenyben.

A kezdeményezés szerint a fiatalokat be kell léptetni a digitális korszakba, olcsó Internet hozzáférést kell biztosítani mindenkinek, gyorsítani kell az elektronikus kereskedelem terjedését, „gyors Internetet” a kutatóknak és a diákoknak, segíteni kell a „smart card „ terjedését, kockázati tőkealapot kell létrehozni a kis és középvállalkozások számára, „elektronikus részvételi lehetőséget” kell adni a csökkent munkaképességűeknek és a fogyatékosoknak, online egészségügyi szolgáltatásokat kell kifejleszteni, támogatni kell az intelligens közlekedést és szállítást valamint az online közszektor kialakítását.

Ennek az európai, sőt „eeurópai” programnak célja, hogy egy digitálisan képzett Európa jöjjön létre, amelyet az új elképzelések finanszírozására és kifejlesztésére kész vállalkozói kultúra támaszt alá, célja, hogy otthonok és iskolák, az üzletek és az igazgatás egyaránt belépjenek a digitális korszakba és a hálózatba, továbbá, hogy ez a globalizáló és egyben lokalizáló folyamat szociális szempontból befogadó és ne kirekesztő legyen, továbbá erősítse a fogyasztók bizalmát.

Ez valami egészen más, mint amiről eddig vitatkoztak az európai észak és dél politikusai, hiszen persze, megmaradnak a kvótaviták és azok a veszekedések, ki milyen mértékben részesülhet az agrártámogatások kalapjából, de itt a „fogyasztói képességek megszerzéséről” esik szó, arról, hogy a tanulás nyomán képesek legyenek elsajátítani az eredményes kétirányú kommunikációt a hagyományos, majd pedig a vezeték nélküli Interneten.

Ezt a szolid tervet a kidolgozók, illetve maga az európai „kormány”, vagyis az Unió Bizottsága a Közös Piac megteremtéséhez, az euró bevezetéséhez hasonló jelentőségű projektnek tekinti. Hogy a mostani európai iskolásoknak és iskolát már végzetteknek mit kell megtanulniuk, arra példa a program oktatási része: olyan ismereteket kell megszerezni, mint az együttműködő munkavégzés, a sok/tan/tárgyúság, az adaptivitás, a kultúrák közötti kommunikáció, a probléma – megoldó képesség vagy a kreativitás.

Ez gyakorlatilag annak a megfogalmazása, hogy mostantól deklaráltan sincs más lehetősége az egyszerű európainak, mint a nyugdíjazásig szóló tanulás. A magyar politikai döntéshozók többsége finoman szólva viszonylag kevés érdeklődést tanúsított a kommunikációs társadalom iránt, amire persze többfajta magyarázat lehet, és persze van is.

Létezhet egy ösztönös válasz is, ami az elzárkózást indokolja: ebben az újabb átmeneti korszakban, amikor a hagyományos társadalom szabályai viharos sebességgel változnak, egyes szakértők szerint a hagyományos politika leértékelődik, vagy ahogy Kiss Endre filozófus fogalmaz: az új tudás új funkciókat, azok pedig új tudást szülnek. Ugyanakkor számos olyan példa van Európában és másutt is, hogy a politika, miután megértette, hogy ezt a dolgot megúszni aligha lehet, minden erővel támogatta a tudás és az ember forradalmát, és meglehetősen kevés kormányprogramban volt olvasható, hogy az információ digitalizálása révén egyidejűleg változik meg a tér és az idő fogalma, ugyanakkor létezik ilyen, tavaly elfogadott program.

Finnek, osztrákok, bajorok és svédek dolgoznak a regionális információs társadalmak projektjein. A kérdés tehát, hogy kell-e már nem kérdés. A kérdés az, hogyan lehet, és mikor lehet összerakni azt a kirakós játékot, amelynek eHungary a neve.