Az emlékezet elhalványulása okozhat-e katasztrófát? A jelek szerint igen... Japánban kövek százait állították több száz éve az elődök, figyelmeztetve mindenkit: hova szabad építeni a tengerparton, és hova nem, különben elvisz mindent a szökőár.

„Emlékezzetek a cunamira, ezen pont alatt ne építsetek semmit”. Ilyen és hasonló szövegű feliratok láthatók a köveken, de a tanácsot csak kevesen fogadták meg, a cunami tíz évvel ezelőtt tízezerek életét oltotta ki.

Az emlékezet véges, hiába állnak ott az évszázados faragott kövek. Azon, hogy figyelmen kívül hagyták az intést, a tudós japán szakértők nem lepődtek meg – a tapasztalatok szerint a katasztrófák után az emlékek három generációval később megfakulnak.

Azok, akik átéltek egy katasztrófát, gyermekeiknek és unokáiknak is részletesen elmondják a történetet. Amíg van élő tanú, aki a saját bőrén tapasztalta ameg a szörnyúségeket, addig van személyes visszatartó erő is, bár időnként ez sem elég. A negyedik generációra általában elhalványulnak a szörnyű élmények.

Európában a második világháború óta felnövő negyedik generáció az, amely abban az életkorban van, amikor beleszól a köz ügyeibe, és aztán átveszi az irányítást. Ez a generáció nem tapasztalta meg a múlt évszázad világégéseit, a háborúk és diktatúrák poklát. Mindent jobban tud – legalábbis így gondolja – és mindent másképp akar. Ez is természetesnek látszik, de a természet, mint a japán példa is mutatja, igen nagy úr.

A háború természete pedig egyforma, olyan, mint a cunami. Rom, pusztulás és szenvedés marad utána. Az európai „jelzőköveken” még most is ott áll: a háború rossz, a béke jó. A belső béke is az. Ez a gondolat szülte az Európai Uniót. De felnőtt egy nemzedék, az a bizonyos negyedik generáció, amely nem tapasztalta meg, hogy igen gonosz háborúkat lehet vívni szóval, tollal és tanácstermekben, olyan „vallásháborúkat”, amelyek "hit nélkül, magánérdek és politikai célok" miatt folynak.

Nem mellékesen ezt még Deák Ferenc fogalmazta így. Ezeket a háborúkat fegyverrel szokták folytatni. Ilyen volt a szomszédban 15 éve a balkáni háború is – fegyverekkel.

A negyedik európai generáció itt van és a lidérces emlékek nem hatnak rá. Azt hiszi, hogy mások a törvények, legyenek természetiek, vagy társadalmiak. Elfelejti, hogy az elmúlt száz évben két világháborút olyan nemzetállamok vívták, amelyek nem akarták korlátozni saját magukat, és sikerült lerombolniuk Európát. Úgy gondolja, hogy manipulálják, hogy a borzalmak nem voltak olyan rettenetesek, talán meg sem történtek. Pedig a törvények nem változtak. És aki nem figyel, azt elsodorja a cunami.