Itt járt Kapuscinski, itt a forradalom! Emlék 1989-ből.

cserhalmi.jpgItt járt Kapuscinski, itt a forradalom Március 15. 1989.

1989 március 15-én műsort szerkesztettünk a Magyar Rádióban, elképesztően izgalmas nap volt, nagy tüntetés a Parlament előtt, Cserhalmi és Csengey lefoglalta a Magyar Televíziót a nép nevében. Beszédet mondott a világhírű lengyel újságíró, Ryszard Kapuscinski, aki számtalan forradalom tanúja volt, így aztán kollégánk azzal konferálta fel a tudósítást, hogy itt járt Kapuscinski, itt a forradalom...

Mint tudjuk, a dolog kijelentés kissé elhamarkodott volt, bár nem teljesen irreális. Már hónapok óta keringett a csendes forradalom elnevezés, ami február végén ugyancsak a Magyar Rádióban elhangzott Pozsgai interjú nyomán – 56-ban népfelkelés volt, nem ellenforradalom – kapott nem kicsi hátszelet. (

Ez itt az öndicséret helye: 1988 novemberében írtam le, hogy csendes forradalom van Kelet-Európában, akkor, amikor Grósz Károly szerint az ellenforradalmárok elfoglalták a Magyar Rádiót...)

Aznap este azonban baj történt, Kapuscinski szívrohamot kapott, kórházba szállították Pesten, szerencsére átvészelte a dolgot, de hazatérése után az orvosok egy lengyel szanatóriumba küldték megfigyelésre és persze lábadozni.

Április elején két hétre Varsóba mentem, a korábbi négy éves tudósítói szolgálat után helyettesítettem a rádiós kollégát. 1984 és 88 között dolgoztam Lengyelországban, szakmai – tudósítói szempontból hallatlanul izgalmas években, ott szinte mindenkit ismertem, Pesten kevésbé...

Így viszont nem okozott nehézséget eljutni Kapuscinskihez, aki két évvel korábban már járt a varsói lakásunkon, mert magyar barátnője, szintén újságíró, elhozta hozzánk. Nagyon kellemes este volt, abban maradtunk, hogy folytatjuk a beszélgetést, de ez elmaradt, illetve 89 áprilisában következett be. Egy napot töltöttem vele a szanatóriumban, sok mindenről szó esett, és persze arról is, hogy igen, Magyarországon forradalom van...

Tudósítás is készült a beszélgetésről, illetve megjelent nyomtatásban is, egy kérészéletű folyóirat, a két számot megért Honpolgár közölte: Magyarországon forradalom van..

Nem árt erre emlékeztetni, mert hamarosan ezt is cáfolni, feledtetni fogják...

Könyvei a mai napig érvényes leírást adnak a hatalom, politika és intrika természetéről, sajnálatos, hogy nem tartozik a preferált szerzők közé, pedig Oriana Fallacci mellett a huszadik század második felének egyik legnagyobb író-riporter egyénisége volt.

A Császárban például azt írja: „A palotában a hatalom lépcsőfokai nem a posztok hierarchiája szerint emelkedtek, hanem aszerint, ki hányszor jutott tisztelt urunk közelébe. A palotán belül ez így alakult ki. Úgy mondtuk, az a fontosabb ember, aki gyakrabban jut egészen közel a császár füléhez...” Gyanítom, hogy ez ma sincs másképp.

John Updike, Susan Sontag, Norman Mailer magasztalta, az angol John le Carré a riport mágusának nevezte, Salman Rushdie pedig azt írta róla: egy Kapuściński felér ezernyi nyámnyila és képzelgő botcsinálta tollkoptatóval.

Varsóban tavaly egy barátom temetésén idéztem tőle: „Az utazás nem akkor kezdődik, amikor útnak indulunk, és nem akkor fejeződik be, amikor célba érünk. Az utazás a valóságban sokkal korábban kezdődik, és gyakorlatilag sosem ér véget, mert emlékezetünk szalagja tovább forog bennünk.”

P.S. 1989-ben is jöttek lengyel demonstrálók, a Szolidaritás képviselőit üdvrivalgás fogadta a zsúfolásig megtelt Kossuth téren. Nem állami támogatással buszoztatták őket, az biztos.