„Szóval tegyük föl, hogy ez a foci nem valamiféle sport, vagyis cirkusz, közszórakoztatás, amit vagy igénybe veszünk, vagy nem, tehát eleve könnyedén, a fölszínen zajlik minden: ha a szolgáltatás nívós, kérünk belőle, ha csapnivaló, elcsapjuk. Hanem gondoljuk azt, hogy nem állunk választás előtt, anyám, ez nekem köll, ha nincs, beledöglünk, leváltani, lecserélni nem lehet, mondom, olyan, akár az életünk, azaz, nincs mese, valamit kell vele kezdenünk.” Esterházy Péter, A magyar szurkoló esélyei

„Tisztesség vagy te sport!” Pierre de Coubertin, Óda a sporthoz

A mindenható és a mindent átható 

A világ legnépszerűbb játékáról beszélünk. A labda rúgásáról, amely lehetséges kis és nagypályán, teremben és szabadban, hóban és napsütésben, mezítláb és kisebb vagyonokat érő cipőben, a stadion-templomokról, és a játék rettenthetetlen szentjeiről. Illetve nem, ugyanis a foci minden jel szerint a világ legkorruptabb játéka lett, a kis pénz, kis foci analógiájára a nagy pénz, nagy korrupció kijelentés egyáltalán nem légből kapott.

Két éven belül a világ legjobb focistáiról, Messiről és Ronaldóról kiderült, hogy adócsalók, voltaképp Neymar is ide sorolható, akár az egyik legjobb európai csapat, a Bayern menedzsere, aki börtönbe is került, a FIFA vezetőinek pedig le kellett mondaniuk, mert kiderültek a manipulációk és vesztegetések, de ők valamiért és egyelőre szabad elvonulást kaptak. Ez a labdarúgó ipar krémje…

Köteteket írtak a különböző világbajnokságok odaítéléséről, legutóbb az oroszországi és a katari helyszín váltott ki viharokat, de a helyszíneket nem változtatták meg. A korrupció a fociban nem korlátozódik a FIFA-ra. A játékosok sok millió euróért váltanak csapatot és ebből sokan profitálnak: tanácsadók, menedzserek, edzők. Köztük olyan szupersztárok, mint Sir Alex Ferguson és Jose Mourinho, írja az El Pais című spanyol lap szerzője, John Carlin, aki szerint a focidrukkerek hasonlítanak azokhoz a gyerekekhez, akik hisznek a Mikulásban, bár azért a legtöbb gyerek számára eljön a pillanat, amikor kétségei támadnak. Hall vagy lát valamit, ami miatt a feltétlen hit megszűnik és kezd bizalmatlanná válni. Ezért, mint az igazi hívő, becsukja a szemét, befogja a fülét, és reméli, hogy lesz még Karácsony…

Ilyen nagyon régen várt pillanat volt úgy 30 év után a magyar drukkerek számára a tavalyi Európa bajnokság, a megérkezés az ígéretek földjére, ahonnan egy évvel később a postás, a hentes és a villanyszerelő, vagyis Andorra zavarta ki a csapatot és ébresztette fel a Mikulásban hívő szurkolóit. Egyfelől tehát van egy már-már vallásos hit és rajongás, az ember ugye fradistának születik, vagy MTK drukkernek, és kész, esetleg Dózsa vagy Vasas drukker lesz, mert ez családi örökség, és van egy elképesztő méretű üzlet, amely sokakat csábít arra, hogy belenyúljanak a kasszába, vagy csak tágra nyissák zsebeiket.

Dárdai Pál, a Hertha edzője, a korábbi magyar szövetségi kapitány a magyar labdarúgásról, 2017 április, VG: „Magyarországon most már sokat költenek infrastruktúrára és az utánpótlásra, ám amíg a klubok nem lépnek partnerségre az iskolákkal, kidobott pénz az egész. Ha a gyerekek 9 és 12 éves koruk között heti háromszor fociznak a napi kettő helyett, nem lesz belőlük futballista. Hiába építenek nekik pályákat, fizetik meg a velük foglalkozó edzőt és öltöztetik őket szép szerelésbe. A szakmai alapok később is hiányozni fognak a sprintek, az első labdaérintések dinamikájában, a letámadás vagy a területvédekezés automatizmusában. Ezen lehetne változtatni, ha az élvonaltól az NB III.-ig minden klubot kötelezne az MLSZ, hogy építsen ki partnerkapcsolatot egy általános iskolával és egy gimnáziummal. Az máris 40-80 gyerek egyesületenként, akik kellő óraszámban kapnak képzést délelőtt és délután is. Belőlük lehet labdarúgó. Aki a PlayStationt nyomogatja, abból nem.”

Félrenézés és tagadás – ez jellemző a focira

A foci menedék és remény, a mindennapi problémák megszűnnek létezni, és akik irányítják az egészet, ezzel pontosan tisztában vannak. Nagyon makacsnak vagy szinte vaknak kell lenni ahhoz, hogy tagadja az ember: a foci urai a csalások, hazugságok és lopások bűzös mocsarában rejtőznek, amelyet egyébként egy szóval korrupcióként lehet jellemezni, írja az El Pais. És a szurkolók a nagyközönség részéről a félrenézés és a tagadás az amely a csalóknak lehetővé teszi, hogy leggyakrabban büntetés nélkül lépjenek le. (Blatter és Platini, a FIFA és az UEFA két éve még mindenható urai büntetlenül távozhattak, a Bayern München elnökének büntetése kivételnek számított, de utána ő is visszatérhetett eredeti posztjára.

Párhuzamos világok léteznek, a hívő szurkolók világa nem vesz tudomást a csalásokról és korrupcióról, nem olvassa azokat a cikkeket, vagy legalábbis eddig nem olvasta. 2015 május 27-én hajnalban a svájci rendőrség lerohanta a Hotel Baurt, amely a Zürichi tó mellett az egyik legelegánsabb szálloda, ahol egy szobáért éjszakánként legalább 700 eurót kell fizetni, és letartóztatta a FIFA hét vezető tisztségviselőjét. Az Egyesült államok igazságügyi minisztériuma röviddel ezután közleményt adott ki, amelyben zsarolással, vesztegetéssel és pénzmosással vádolta meg a FIFA vezetőit, és azóta sokak hite megingott a tiszta játékban, valamint kevesebben hisznek a Mikulásban is.

Az idén tavasszal több ezer oldalnyi vizsgálati anyagot adott át Svájc az Egyesült Államoknak, az ügy tehát még folyamatban van. de a szkeptikusok szerint alapvető változásokra nem lehet számítani, személyek cserélődnek és a hatalmas pénztorta újrafelosztása folytatódik.

A Mikulás, a foci és a TAO, meg az optimális üzemméret

Minden iparban van optimális üzemméret és ez a szórakozató ipar foci nevű ágazatára is érvényes. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy minimum ötvenmilliós lakosság, és erős gazdasági háttér szükséges ahhoz, hogy a nagy stadionok megteljenek, és elegendő tv-néző bámulja a reklámokat.

Ennek a két feltételnek Európában Spanyolország, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország tesz eleget. Tessék megnézni, hogy milyen csapatok nyerték az elmúlt években a Bajnokok Ligáját! Az optimális üzemméret nem kedvez az olyan fantasztikus hagyományokkal rendelkező országoknak, mint Magyarország vagy Hollandia, de Belgium, Dánia vagy Svédország sem nyerő.

Nos, ha nincs meg az optimális üzemméret, akkor milyen forrásból finanszírozható az amúgy veszteséges labdarúgás? Magyarországon hosszú évtizedek óta az állami kassza áll helyt és ez nem változott 1989 óta sem. Az állam becslések szerint 80-90 százalékban állja a cechet, általában közvetett módon, ez a mód pedig a TAO, a társasági adó. 2011 óta a társasági adóból levonható az az összeg, amellyel a vállalkozások támogatják az úgynevezett látványsportágakat, így a focit is.

A törvény szerint a szövetségekhez, amatőr és profi sportszervezetekhez befolyó pénzt utánpótlás-nevelésre, a képzéssel összefüggő feladatokra, a sportrendezvényekhez szükséges biztonsági infrastruktúra fejlesztésére, meghatározott beruházásokra, felújításokra, illetve személyi jellegű ráfordításokra lehet költeni. Kétszáz milliárd évente Szakértők becslése szerint kétszáz milliárd forint a hazai labdarúgó ágazat éves bevétele. Csak becslésről beszélünk, mert még mindig sok a nem átlátható tényező, kezdve a TAO-val, és az ebből adódó bajokkal.

Durva játék

A hazai focit jól ismerő szakemberek szerint sok lehetőség van arra, hogy a TAO, amely amúgy közpénz, hiszen társasági adóként be kellene kerülnie a költségvetésbe, más zsebekbe jusson el. Van a hagyományos túlszámlázás, amikor egy labda nem 5-6 ezer, hanem 30 ezer forint, aztán a burkolt finanszírozás, amikor játékosokat úgy fizetnek, hogy szerződés szerint utánpótlás-edzők is, vagyis a TAO pénzből kapják a havi fizetésüket, amely hazai viszonyok között igen tekintélyes, több millió forintos is lehet, - lásd erről külön táblázatunkat. Ami az edzői fizetéseket illeti, azok közül kiemelkedik Storck szövetségi kapitány javadalmazása, igaz, hivatalos közlés nincs, de a sajtóban megjelent és nem cáfolt információk szerint évi 1 millió euró, kb. 310 millió forint a szövetségi kapitány és sportigazgató pénze.

Ennél szerényebb, évi 2-300 ezer euró az egyes klubok edzőinek az évi fizetése. Az UEFA, az európai szövetség szerint ideális esetben a klubok bevételei három lábon állnak, vagyis a televíziós közvetítési jogok értékesítése, a szponzori bevételek, valamint a meccsjegyek eladásából származó és merchandising pénz. Ugyanakkor az utóbbi években Nyugat-Európában is folyamatosan csökkentek a jegyeladásokból származó bevételek, de a televíziós jogok és szponzorpénzek pótolják a hiányt.

A magyar bajnokságot az állami televízió közvetíti, 3,2 milliárd forintot fizetve a jogokért, ugyanakkor nem tudni, hogy a Szerencsejáték RT. pontosan mekkora összeggel támogatja a bajnokságot, illetve más állami cégek mennyivel szponzorálnak. Mindenesetre az látható, hogy a magyar foci közpénzekből él, a kellő transzparencia pedig hiányzik. Csak érdekességként: tavaly az állam mintegy 220 milliárd forintot fordított a középiskolai oktatásra, tehát nem sokkal többet, mint amennyi a labdarúgásra ment különböző forrásokból, de eltérített közpénzekből.

A magyar fociipar az államra alapoz, saját teljesítménye már évtizedek óta nem alkalmas arra, hogy a nemzetközi szintet akár csak megközelítő eredményeket produkáljon. A politika és a politikával szoros kapcsolatban lévő üzleti világ játéktere lett. Veszíteni azonban ezen a játéktéren sem szeretne senki, mert máig érvényes Esterházy Péter megállapítása: „A futball durva játék, nem azért, mert rugdosnak, és az fáj, hanem mert csak a győztesnek van igaza. És aki vesztett, az nem tudja megvédeni magát.”

Megjelent a BOOM Magazinban, 2017-ben