Már harminc éve annak, hogy tanulhattam és dolgozhattam a svájci közszolgálati rádió nemzetközi adásainál. Azóta kísérem figyelemmel, hogyan dolgoznak a zürichi, berni kollégák. A swissinfo.ch, a svájci közszolgálati rádió és tv online oldalán Bruno Kaufmann, a főszerkesztő demokrácia sorozatot indított és párbeszédet kezdeményezett arról, hol tart a világ az emberi jogok éa a szólás szabadsága ügyében, mert úgy véli, hogy a demokrácia egyik alappillére inog. A kormányok sok helyütt nem védik a véleménynyilvánítás szabadságát, máshol pedig egyének és csoportok a szabad véleménynyilvánítás mögé bújva gyűlöletet terjesztenek. 

Elvileg minden kristálytiszta. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 1948-ból, és az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya 1966-ból egyaránt tartalmazza ugyanazt a mondatot (19. cikk): "mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás és a véleménynyilvánítás szabadságához; ez a jog magában foglalja a szabad véleménynyilvánítás szabadságát, valamint az információ és eszmék keresésének, befogadásának és terjesztésének szabadságát bármely médiumon keresztül és határok nélkül". Ezen felül a 21. cikk kimondja, hogy "mindenkinek joga van ahhoz, hogy közvetlenül vagy szabadon választott képviselői útján részt vegyen országa kormányzásában".

Európában az 1950-es Emberi Jogok Európai Egyezménye a 10. cikkben garantálja a véleménynyilvánítás szabadságát. A gyakorlatban azonban a dolgok kevésbé egyértelműek. A Nemzetközi IDEA Intézet legutóbbi, a demokrácia helyzetéről szóló jelentése szerint az elmúlt évtizedben megháromszorozódott azon országok száma, ahol a véleménynyilvánítás szabadsága és a demokrácia állapota romlott. Ugyanakkor egyre hangosabbá váltak azok, akik az alapvető jogokért és a demokrácia megerősítéséért kiáltanak. A közösségi média időközben a nyilvános viták nélkülözhetetlen részévé vált, de ezt mind kevésbé tekintik a demokrácia előnyének.

Ha a közösségi hálózatokról van szó, egyre szívesebben beszélünk álhírekről, összeesküvés-elméletekről és gyűlöletbeszédről. A világ országai próbálnak megbirkózni ezekkel a problémákkal: Németország például globális úttörőként pozícionálta magát a hálózatkezelési törvényével, míg Tajvanon "pro-szociális" digitális infrastruktúrát hoztak létre.

A véleménynyilvánítás szabadságának garantálásában döntő szerepet játszik az, hogy miként oszlik meg a hatalom a társadalomban. Ha a különböző intézmények és érdekek részt vehetnek a nyilvános vitákban és a véleményformálásban, és ha egyetlen szervezetnek sincs monopóliuma a döntéshozatalban, akkor a véleménynyilvánítás szabadsága betöltheti feladatát - a demokrácia erősítését. Az erről a kérdésről folytatott széles körű és izgalmas vitában sok más kérdés is felmerült a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatban, például az, hogy hol vannak a határok.

Svájcban a népi kezdeményezések és népszavazások közvetlen demokratikus rendszerén keresztül a polgárok egyre gyakrabban vitatják meg a szólásszabadság korlátait és lehetőségeit érintő kérdéseket, és a szavazóurnáknál döntenek ezekről. Trükkös egyensúlyozás ez, de az ország politikai kultúrájának szerves része, amellyel mindenki tisztában van.

Autokratikus csúszás

A svéd V-Dem intézet szerint 2021-ben több G20-ország, köztük Brazília, India és Törökország is azon nemzetek közé tartozik, amelyek a demokráciából autokráciába csúsztak. Az ilyen helyeken pedig nem csak az írók kerülnek az állami cenzúra célkeresztjébe, hanem a művészek vagy karikaturisták is, akik karikatúráikkal a szólásszabadság határait feszegetik. Az olyan illiberális populista vezetők, mint Bolsonaro brazíliai felemelkedése szintén próbatétel a szólásszabadság számára. De van ellenállás: Bolsonaro például ellenállásba ütközött saját országában, ahol az aktivisták elkötelezettek a demokratikus diskurzus megnyitása mellett, amely több állampolgári részvételt és demokráciát követel.

Az internet határok nélküli világában eközben a nagy technológiai cégek szembekerülnek a nemzeti és nemzetek feletti hatóságokkal. Mindkettő legitimitást követel a szólásszabadság kérdéseiben való döntésre, de a demokrácia különböző elképzelései alapján: az egyik oldalon a Facebooknak van a "független felügyeleti szerve", a másik oldalon például az EU-nak az adatvédelmi hatóságai. Hogyan oldható fel ez a feszültség? Ahogyan az ICANN csoport az internet első évtizedeiben viszonylag demokratikusan szervezte meg az internetes domainnevek elosztását, most egy globális online polgári szervezet vehetné át az internet általánosabb szabályozását - és miért ne Genfben lenne a székhelye?

Végezetül, a kommunikáció sebessége is növekedett. Ezért a dezinformációra és a gyűlöletbeszédre adott hivatalos válaszoknak gyorsnak kell lenniük, ahogyan azt Audrey Tang tajvani digitális miniszter a SWI swissinfo.ch-nak elmondta: "Még ha csak egy éjszakát is várunk, a mérgező mémek már bekerülnek az emberek hosszú távú memóriájába" - mondta. De nemcsak a gyorsaság számít, hanem a reakció típusa is. "Ha néhány órán belül kigurítunk egy humoros választ, az arra motiválja az embereket, hogy inkább valami élvezeteset osszanak meg, mint valami megtorló vagy diszkriminatív dolgot, és akkor az emberek sokkal jobban érzik magukat"."

swissinfo.ch