Huszonnyolc éve "Határok nélkül" - az alapítástól mostanáig

ef7fcef8-cbcf-4ceb-a891-112a89adc7b7.jpeg

"Aligha tudjuk bizonyítani valaha is, mekkora szerepe volt a közvetlen politikának abban, hogy az első szabadon választott parlament megalakulása után szűk két esztendővel – egy évvel a Duna Televízió, illetve a Magyar Televízió határon túli szerkesztőségének létrehozása előtt –, 1992 januárjában elindult a Határok nélkül című magazin a Kossuth adón. Az alapító felelős szerkesztő László Józseftől ugyanis ezt a műsor 10. születésnapjának ünneplésekor, 2002 őszén nem sikerült pontosan megtudni" , írta még 2002-ben kollégám, Gecse Géza, aki hosszú évekig szintén felelős szerkesztőként jegyezte a Határok Nélkül-t.

Nos, azt mondhatom,- és ezt alighanem akkor is mondtam -, hogy közvetlen politikai befolyás nem volt, politikai igény viszont igen, de ez nem csak a politika igénye volt, sok évtizedet kellett pótolni a rádiózásban is.

Az ötletgazda, és a műsor névadója én voltam, mert az ügy, a dolog egyszerűen benne volt a levegőben, a határok nélküliség, a határok nélküli Európa pedig a nagy többség fantáziáját is megragadta. Megjegyzendő az is, hogy akkortájt a magyar külpolitika meglepően egységes volt három dologban: az  Európai Uniós tagság, a NATO tagság és a határon túli magyarság képviseletének ügyében. A Határok nélkül így gyakorlatilag egybehangzó támogatással indult 1992 januárjában, egy évvel a Duna Televízió előtt.

A blogban korábban már utaltam rá, hogy az első ilyen, határok nélküli "akció" az a körzeti időjárás-jelentés volt, amit még a Krónika főnökeként reggel 7.20-kor úgy alakítottam át, hogy belekerültek Pozsonytól Lendváig határon túli, magyarok lakta városok. Az első ilyen körzeti időjárás-jelentés némi jelképértékkel 1989 október 23-án reggel, a Magyar Köztársaság kikiáltásának napján hangzott el...

Néhány nappal később levelet kaptunk Szatmárnémeti polgármesterétől, hogy mondjuk el azt is, náluk hány fok van, mert ők is szeretnének felkerülni a magyarság térképére. Így aztán másnaptól már az is elhangzott, hogy Szatmárnémetiben hány fok van. A körzeti időjárás-jelentés ma az akkori elv szerint működik, most már több mint 30 éve...

1991 végére ráadásul belefáradtam a Krónika vezetésébe, a napi pénzügyi és politikai harcokba, 1989 szeptemberétől, a hivatalos cenzúra megszüntetésétől kezdve  történt ez-az Magyarországon és a világban is, tehát örültem, hogy a "darálóból", az esetenkénti 12-14 órás munkából kiszabadulhatok. Így 1991 december végére lemondtam a Krónika vezetéséről, hogy a Határok nélkül-lel foglalkozhassak.

Az világos volt, hogy a műsornak középhullámon kell jelentkeznie, hisz a határon túli magyarokat ilyen frekvencián lehet a leginkább elérni. A Határok nélkül eredetileg hétköznap este fél kilenc és kilenc között jelentkezett. és volt egy nagyon korai ismétlése,  Arra törekedtünk, hogy a lehetőségekhez képest összefoglaljuk, hogy mi történt a Kárpát-medencében az anyaország határain túl. A műsornak szerda délután három és négy között volt egy igen népszerű, egyórás naplóváltozata is, ez 1994 őszén megszűnt.

Műsorszignálnak Bartók Béla művéből, a Román táncokból választottunk egy jellegzetes dallamot, állandó pénteki adásként szerepelt az Irodalom határok nélkül, Kulcsár Katalin szerkesztésében, és szintén állandó elem lett Miska bácsi, vagyis az ő levelesládája, immár határok nélkül.

A Határok nélkül munkáját az alapozta meg, hogy a Magyar Rádiónak műsorcsere egyezményei voltak, illetve ilyen egyezményeket kötött a szomszédos országokban működő rádiókkal, az egyes anyagokért elvileg egyik félnek sem kellett fizetnie. A gyakorlatban viszont a Határok nélkül honoráriumot fizetett, ezáltal is ösztönözve a kapcsolatot.

A kolozsvári, temesvári, újvidéki, pozsonyi és ungvári kollégák munkája nélkül persze a műsor nem tudott volna működni, köszönet és hála annak a sok tudósítónak, riporternek, akik az évek során anyagot adtak. Ugyanez érvényes persze a Budapesten dolgozókra is, 28 év alatt száznál is többen dolgozhattak a műsorban, az alapítók közül mára senki nem maradt.

Huszonnyolc év egy házasságban is hosszú idő, egy rádióműsor életében talán még hosszabb. A műsort a 25-ik évfordulón Magyar Örökség díjjal tüntették ki, a laudációban elhangzott, hogy a Határok nélkül a rendszerváltás óta a maga hitelességével, korrektségével látja el azt a feladatot, hogy hitelesen tájékoztasson és így a hétköznapok nemzetpolitikáját is segítse.

Én távolról is örültem a díjnak, igaz, senkinek nem állt szándékában az alapító - névadót is elhívni az ünnepségre...

Nos, mára az alapításhoz képest sok minden változott, az eredeti szándék, a kiegyensúlyozott, sokszínű tájékoztatás csorbult, a kormányzati propaganda a Magyar Rádiót és benne a Határok nélkült is bedarálta. Ugyanakkor reménykedem, hogy ez nem marad így, mert az katasztrofális lenne, határok nélkül...

 https://epa.oszk.hu/00400/00458/00111/1565.html