Kaland az élet, és a kalandozás során annyi minden történhet... Rádiós és televíziós újságíró voltam, velem  az történt, hogy nagyon sok érdekes emberrel beszélgethettem, készíthettem interjút, vagy csak hallgattam őket.

Eleinte politikával foglalkoztam, aztán azért változott a kép, elkerültem Lengyelországba, Svájcba, ahol tudósokkal, művészekkel interjúzhattam, de az úgynevezett szórakoztató ipar kimaradt az életemből.

Ezzel 1994 végétől találkoztam, amikor kineveztek a Danubius Rádió igazgató-főszerkesztőjének. A Danubius a Magyar Rádió kereskedelmi adója volt, és az összes bevétel 20 százalékát szállította akkoriban, ez 1,4-1,6 milliárd forintot jelentett, mai értékben 7-8 milliárd forintot.

Azért kaphattam meg ezt a munkát, mert korábban én vezettem be a reklámokat a Kossuth Rádió hírműsoraiba, nem kis bevételt hozva a cégnek, illetve a kollégáknak, de ez egy másik történet.

A Danubius eleinte német nyelven sugárzott, aztán 1990 után váltott és az ország legnagyobb magyar nyelvű kereskedelmi rádiójaként működött. Pesten a Juventus Rádió jelentette a legnagyobb konkurenciát. A frekvenciákat még nem osztották szét, rajtunk kívül még a Calypso és a Radio Bridge volt a piacon.

A Danubius nekem, aki addig a 89-es csendes forradalommal, politikai cselszövésekkel és a rendszer átalakításával voltam elfoglalva, nagy kalandot jelentett, hiszen Geszti Pétertől Bochkor Gáborig, Boros Lajostól Rónai Egonig, Jáksó Lászlótól Buza Sanyiig és Rókusfalvy Paliig fantasztikus, színes társaság dolgozott ott.

A rádió lelke Kálmán Zsuzsa volt, aki még Villám Gézát is féken tudta tartani. Helyettes vezetőnek pedig jött velem a Petőfi Rádióból Ómolnár Miklós, aki egy kisgazda párti képviselőség és a Torgyán doktorral való szakítás után tért vissza rádiózni. A rádió hangzásáért Mikó Robi felelt, aki egyben nagyon kreatív ötletembernek bizonyult.

(Sokan különböző utakat jártak be azóta, de az akkori állapot egy állandóan vibráló, kísérletező műhely állapota volt, ahol amúgy sok pénzt kellett keresni a Magyar Rádiónak...)

Ez a stáb indította el a Capuccinót, az első olyan reggeli rádiós showműsort Magyarországon, ahol a személyiségek szinte korlátlanul érvényesülhettek. Több próbálkozás után - nem jött be a Bochkor Gábor - Liptay Claudia kettős, Boros Lajos és Jáksó László szinte megölték egymást - Bochkor és Boros párosa maradt, mint utóbb kiderült, kólönböző helyeken, két évtizedig...

Szóval, 1995-öt írtunk, amikor végre eljött a Rolling Stones Pestre. Másoljátok be az alábbi linket a böngészőbe, látni fogjátok, mekkora szenzáció volt ez akkoriban! 

https://www.youtube.com/watch?v=YnZ9wmLy1bo

Sajnos a Rolling rádiós támogatója a konkurens Juventus lett, az amerikai tulajdonos hatékony volt. Ugyanakkor a jegyeladás mégsem lehett elég hatékony, mert a turné menedzsere két héttel a pesti fellépés előtt felhívta a Magyar Televíziót, hogy a legnézettebb vasárnapi magazinműsornak adna interjút Mick Jagger és Keith Richards, ráadásul ingyen... ( A fáma szerint 20 ezer dollárt is elkértek akkoriban egy tv-interjúért...)

A legnézettebb vasárnapi magazint, A Hét című műsort - még nem indultak el a kereskedelmi televíziók- időnként én szerkesztettem, a fiatalok, Obersovszky Péter és Szombathy Pali  hívtak oda. Kérdezték, érdekel-e egy Rolling interjú? Naná, majd nem...  

Így aztán kocsiba ültünk és kiautóztunk Zeltwegbe, ott volt az egész Rolling karaván. Korábban meglehetősen sok interjút készítettem állam és kormányfőkkel, az előző évben Hannoverben vezettem sajtótájékoztatót az akkori és a leendő német kancellárnak Helmuth Kohlnak és Gerhard Schrödernek, de olyan biztonsági intézkedésekkel, mint Zeltwegben, korábban még nem találkoztam. 

Betereltek minket egy sátorba, be kellett állni a kamerával, majd utána jöttek a biztonságiak kiküldtek minket, és minden felszerelést átnéztek, hogy pl. nem rakétavető van-e a Beta kamerában...

Vártunk, vártunk, aztán behívtak az operatőrt és engem, tíz percetek ban, mondták, és bejött Mick, lazán, fiatalosan, hisz akkor még csak 52 éves volt... Kérdés-válasz, kérdés-válasz, aztán Mick jobbra el...

És akkor megérkezett Keith, akiről a bulvársajtó rendszeresen azt írta, hogy évente megy vércserére Svájcba, mert a mája nem bírja, és már akkor is ismertük azt a szöveget, hogy a halálnak egyszer volt egy Keith Richards közeli élménye... Nos, kiderült, hogy jobb beszélőkéje van mint Jaggernek, igen plasztikusan írta le a gyerekkorát, - a játszótéren egy elhagyott géppuskafészek volt -, hogy az ötvenes évek végén az addigi fekete-fehér mozi a világról hirtelen színes, Technicolor filmmé változott, hogy mekkora hatással volt rá 56, és a magyar forradalom...

Szóval elkészült az első magyar tv-interjú a Rollinggal, ráadásul ingyen, és nekem feltett szándékom volt, hogy a hanganyagot külön leadjuk a Danubius Rádióban, ugyanis a szerzői jogok esetében a hang és a kép kettéválik, én pedig vittem magammal egy külön kismagnót, és arra is készítettem egy felvételt. 

Amikor ez kiderült, kerekedett némi botrány, hiszen a Juventus szponzorálta a turnét, de mégis a Danubiusnak volt interjúja, le is adtuk...  Amikor felhívtak a Juventustól, hogy  leadják ők is, közöltem, hogy rendben van, de az elején és a végén mondják el, hogy az interjút a Danubius főszerkesztője készítette. Nem éltek a lehetőséggel.

A koncert viszont a Népstadionban telt házzal ment,és azóta egyszer már újra eljött a Rolling Stones...