/A képen vidám  FDJ-os lányok könyveket égetnek 1955-ben, Kelet- Berlinben/

A hír tehát mégis igaz, nem nagyon rossz április elsejei tréfa: Harry Potter könyveket égetett egy lengyel katolikus pap...

Először azt hittem, csak nagyon rossz áprilisi tréfa ez a hír. Így is kezeltem, ezt posztoltam, egészen addig, amíg az egyik barátom meg nem írta, hogy vasárnap történt Gdanskban, az egykori Danzigban, abban a városban, amely 1980-tól a Szolidaritás Szakszervezet és Lech Walesa révén a szabadságért és a munkások jogaiért vívott harc jelképe lett.

A nyolcvanas évek végén minket is letartóztattak lengyel rohamrendőrök a gdanski hajógyár előtt, akkor, amikor forgatni akartunk a sztrájkokról. Korábban láttam a sok százezres tömeget, amikor II. János Pál pápa szabadtéri misét pontifikált a Hármasvárosban. Minden arra utalt, hogy a jogokért és szabadságért vívott harc, amelyet a lengyel katolikus egyház támogatásával folytatott a Szolidaritás, új korszakot nyithat a történelemben. Nem teljesen így történt...

Arról nem volt szó, hogy 40 év után bigott, középkori eszmék és figurák kerülnek elő, hogy autodafékon égetnek el mesekönyveket... Ezen az alapon a világirodalom összes olyan meséjét, könyvét megégethetnék az elborult elméjű fanatikusok, amelyben dzsinnek, boszorkák, varázslók, koboldok, törpék vagy tündérek szerepelnek.

A fanatizmus rettenes pusztitásokat okozott az emberiség történelmében, legutóbb az iszlám vallási fanatikusok öldöklését láthatta a világ, a szomszédban 25 éve a nacionalista fanatikusok borították vérbe a Balkánt. Vallással vagy anélkül, hittel vagy hitetlenül ezt a veszélyt egyszerűen nem lehet túlbecsülni.

A könyvégetésnek amúgy évezredes hagyományai vannak, Diocletianus római császár máglyán égette el a keresztények könyveit, a niceai zsinat után égtek az eretneknek nyilvánított ariánus pergamenek, majd később minden, amiről azt mondták a püspökök vagy a pápa, hogy mágia.

Mindenki égetett könyvet: a muszlimok az alexandriai könyvtárat, a keresztények azt, amit mágiának mondtak, a kommunisták a reakciósnak,  a nácik a baloldalinak és zsidónak nyilvánított könyveket, az amerikai szélsőjobbosok a "kommunista" irodalmat.

A katolikusok elégették a lutheránusok iratait, a lutheránusok a pápai bullákat, Angolok a lutheri tanokat, a franciák az iratokat és a nyomdászt is. 1526-ban a spanyolok rendelték el a maja írások, mint „ördögi művek” megsemmisítését. Az Egyesült Államokban 1650-ben Bostonban égettek először könyvet.

Lehet, hogy a gdanski pap nem olvasta a következő mondatot a német költőtől, Heinrich Heinétől? "Ez csak előjáték volt, ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is fognak." "Das war ein Vorspiel nur, dort wo man Bücher / verbrennt, verbrennt man auch am Ende Menschen."

Heine ezt a 19. században írta, 110 év múlva a nácik könyvek ezreit égették el nyilvánosan, máglyán. Néhány év múlva jöttek az emberek.

Magyarországon sem volt példa nélküli a könyvégetés: a Tanácsköztársaság bukása után a Horthy-rendőrség „sajtótermék gyűjtőtelepeken” égette el az elkobzott „kommunista, bolsevista, anarchista” köteteket.

1944 június 16-án a Sztójay kormány az iratok szerint pontosan 447.627 "zsidó" könyvet égetett el. Micsoda precizitás, hogy így megszámolták a műveket!

És ez még a nyilas hatalomátvétel előtt történt, a magyar kormány rendelete alapján. Ez a rendelet volt az alapja a könyvégetésnek: A m. kir. minisztérium 10.800/1944. M. E. számú rendelete a magyar szellemi életnek a zsidó szerzők írói műveitől való megóvása tárgyában.

A Heine idézet egyébként az Almanzor cimű tragédiából származik, amikor Granada meghódítása után a katolikus inkvizítor elégeti a Koránt...

Dieu me pardonnera, c'est son métier. Isten megbocsájt, mert ez a mestersége, írta Heine. Ebben bízhat csak a gdanski könyvégető pap is...

Végezetül egy idézet az elégetett Harry Potter könyvból, az első kötet végén mondja Dumbledore professzor: „Nem kevés kurázsi kell hozzá, hogy szembeszálljunk az ellenségeinkkel, de ahhoz sem kell kevesebb, hogy a sarkunkra álljunk a barátainkkal szemben.”