Bejrút a világ egyik legszebb városa volt. Jártam ott egy milliomos házában, de nevezzük inkább palota - múzeumnak, 10 percre a Földközi-tenger partjától, és 20 percre a Libanon hegyén lévő sípályáktól. A házban a földszinten a föníciai, az elsőn az antik görög, a másodikon a római emlékeket állították ki, amúgy pedig mindenhol ott volt az arab és török múlt egy-egy darabja. Úgy háromezer esztendő története.

A milliomos - miniszter Új-Zélandról tért vissza, hogy fellendítse a libanoni mezőgazdaságot, legalábbis ezt állította. Nem tudom, sikerült-e neki, de a palota - múzeum, a ki tudja honnan származó műkincsekkel elképesztő, ahogy az egész ország. Levante, az európai kultúra bölcsője, a pénz szülőföldje, ötezer éves településsel, a Biblia névadó városával.

Akkor éppen nem lőttek, pedig a polgárháború kis megszakításokkal már több mint húsz éve tartott. A valaha volt béke helyreállítása a siIták és szunniták, drúzok és keresztények között esélytelennek tűnt, bár halvány remények felbukkantak. 

Akkor tért vissza Párizsból az a Suleiman Frangieh, akit 1976-ban a szó legszorosabb értelmében kibombázott a szír légierő a libanoni elnöki palotából.

Szóval, véletlenül kerültem bele, mint annyi más alkalommal.

Nem voltam specialista, Közel-Kelet szakértő, bár kaptam egy 100 oldalas felkészítő anyagot, és nem csekély logisztikai támogatást. 2006-ot írtunk, és egy nagyon-nagyon tapasztalt egykori évfolyamtársam helyett kellett Bejrútba repülnöm, hogy a polgárháborús fegyverszünetben interjúzzak. R. volt az operatőr, mint annyi más alkalommal is, Karcsi után a Panoráma című, egykor legendás külpolitikai tv-műsor operatőre, ők jártak Alival Libanonba.

Karcsi egy bejrúti háztetőn őszült meg, amikor a régi Beta kamerával fölment forgatni, és egy alacsonyan szálló vadászgép pilótája úgy látta, hogy az nem kamera, hanem vállról indítható rakéta. Ami azt illeti, a két szerkezet között komolyan hasonlított egymásra. Főleg egy alacsonyan repülő F-16-osból.

Karcsi felment sötét hajjal, és lejött őszen, de lejött. 

Libanon mindenkinek kellett. Kellett volna. Franciák, amerikaiak, izraeliek és irániak, szírek, és oroszok, szaúdiak, Libanon a pénz fővárosa volt. A korrupció birodalma, a már akkor is szétszaggatott ország.

Én nem őszültem meg, de életem egyik a legizgalmasabb beszélgetését folytattam Valid Dzsumblat-tal. Valaha, úgy 35-40 éve  a Dzsumblatt név naponta hangzott el a hírekben. Először az apja, Kemal, aztán a fia, Valid. Ők voltak a drúz közösség vezetői, fontos személyek a közel-keleti forgatagban, Egy csodálatos fehér márványpalotában éltek, mint egy-egy reneszánsz herceg.

A drúz vallás, amely az iszmáilita síita iszlámból alakult ki, nem engedi meg sem a betérést, sem az áttérést a tagjainak, és a közösségen kívüli házasságot. A drúzok hisznek a reinkarnációban, és úgy vélik, hogy a végső igazság megtalálható a tanítóiknak tett isteni kinyilatkoztatásban.

A drúzok 1990-ig szövetségesként tekintettek a magyarokra, a magyar államra. Utána meg árulóként. Ezt Valid Dzsumblatt részletesen ki is fejtette az interjú előtt, és az interjúban. Amikor elkezdtünk beszélgetni, leült mellém Dzsumblatt kutyája, és egészen finoman odadugta az orrát a jobb kezemhez, és így maradt az interjú alatt. Végig. Szép nagy kutya volt, és látnivalóan fegyelmezett. Ha a gazdája utasítja valamire, akkor megteszi. Az interjú nem volt rossz. De a kutyát sem érdekelte...

Bejrút csodálatos város, Libanonban csodás emberek élnek, akik a franciák, amerikaiak, izraeliek és irániak, szírek, és oroszok, szaúdiak és törökök és persze maguk miatt háborúztak. Libanon a pénz fővárosa.

A korrupció birodalma, a szétszaggatott ország, Most fölrobbant a 2750 tonna műtrágya és robbanószer alapanyag miatt, amit egy moldvai zászló alatt érkező orosz tulajdonú hajóból koboztak el hat éve.