A világgazdaságban 4-5 évtizede az a némileg fanyar bonmot  terjedt, hogy ha Amerika tüsszög, a világnak tüdőgyulladása lesz. Mára ez (is) megváltozott, manapság ha Kína ágynak esik, akkor a világgazdaság infarktust kap, vagy hogy a koronavírus okozta válság miatt stílusos legyek, kétoldali tüdőgyulladásban kezd haldokolni.

Nos, a vírusjárvány miatt a vártnál nagyobb mértékben, 6,8 százalékkal csökkent a kínai gazdaság teljesítménye az első negyedévben, - jelentette be Pekingben a kínai statisztikai hivatal.

A kínai bruttó hazai termék (GDP) az idei év első három hónapjában első alkalommal zsugorodott azóta, hogy 1992 első negyedévében elkezdték jelenteni Kínában a hivatalos negyedéves GDP-adatokat. 

Hogy ez mit jelent a világnak? Nos, a Kínai Népköztársaság ma az összes áru közel 30% -át, rozsdamentes acél felét, és az összes okostelefon és laptop gyártásához szükséges áramköri lapok 80% -át gyártja.

Európa részesedése a globális értékláncokban csökkent, és Kína kulcsszerepet játszik a globális ellátási láncokban. Németország, Franciaország, Olaszország és Nagy-Britannia ma már rendkívüli módon függ a kínai szállítóktól, mind az alkatrészek, mind az alapanyagok szempontjából.

A függőség olyan messzire megy, hogy ezek az európai országok szinte teljesen elveszítették nemzeti szuverenitásukat egyes stratégiai és létfontosságú ágazatokban.

A globális gazdaságra gyakorolt hatásokat nehéz számszerűsíteni, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) ebben az évben már 3,3 százalékos negatív "növekedést" vár.

Más szóval, a globális gazdaság zsugorodni fog.

Az OECD előrejelzése valamivel optimistább: a 2020 márciusában közzétett időközi jelentés szerint 1,5 és 2,4 százalék közötti pozitív növekedést vár 2020-ra, szemben a 2019-es 2,9 százalékkal, - hogy ez az optimizmus mennyiben indokolt, még nehéz eldönteni, hiszen már az őszre tervezett rendezvényeket halasztják el, például Németországban az Oktoberfestet, és a szociális távolságtartás biztosan sokáig megmarad, és ez befolyásolja az idegenforgalmat, a polgári repülést, a szórakoztatóipart és sok egyéb szolgáltatást.

A probléma nagyságára itt van a gyógyszeripar jelenleg sokat és okkal vitatott példája. Európa évek óta áthelyezte termelését külföldre, így a hatóanyagok 80% -át Kínából és Indiából importálják, ideértve az alapvető gyógyszerek, például az antibiotikumok, a rák elleni gyógyszerek és az oltások molekuláit. Harminc évvel ezelőtt a hatóanyagoknak csak 20% -át importálták.

Az európai országok Kína ipari képességeire támaszkodtak a védőmaszkok gyártásában, ahelyett, hogy nemzeti szinten előállítanák őket. Olaszországnak, Franciaországnak és Spanyolországnak jelenleg sürgősen szüksége van sebészeti maszkokra és légzőkészülékekre, valamint védőszemüvegre, kézfertőtlenítőkre és sok más termékre, amelyeknek már régen abbahagyták a gyártását, és inkább Kínából importálták azokat.

A vírus terjedésével az orvostechnikai termékek, például kézi fertőtlenítők és védőmaszkok iránti globális kereslet gyorsan növekedett. A kínai gyárakat azonban, ahol ezeket a termékeket évek óta tömegesen gyártják, bezárták. Egyes országokban az orvosi berendezések hiánya a szállítási lánc zavara miatt végzetes.

A válság autóipart is keményen sújtotta. Egy autó körülbelül 20 000 alkatrészből áll, amelyeket átlagosan több mint 30 országban gyártanak, beleértve Kínát is. Ezenkívül a „just-in-time” termelés elterjedt gyakorlata azt jelenti, hogy a készletek korlátozottak.

Amikor a kínai gyárak januárban hirtelen bezártak, egyértelmű volt, hogy érvényesül a dominóhatás, és így megszakad a szállítás. A kínai export összeomlott. Néhány héten belül több európai gyártónál elfogyott a termékek végső összeszereléséhez szükséges alkatrészek, és kénytelenek voltak leállítani a gyártást. Az autógyártók, például a Fiat, a BMW és a Jaguar Land Rover voltak az elsők, akik abbahagyták a termelést az európai gyáraikban.

Manapság a kínai gyárak fokozatosan megnyílnak, ám a globális ellátási láncok továbbra is veszélyben vannak. A határok lezárása az európai országokban, valamint a légi árufuvarozás korlátozásai kihívást jelentenek a termékek szállítása szempontjából. Ezen túlmenően az Egyesült Államokban most súlyosbodik az egészségügyi válság, ami további nyomást gyakorol az ellátási láncokra. A zavarok most nyugatra tolódnak, mivel az európai árukat nehéz átszállítani az amerikai kontinensre. 

A korona-világjárvány két hónap alatt újraosztotta a globalizációs kártyákat. Megmutatta, hogy a globális termelési rendszer mennyire sebezhető, mennyire függenek gazdaságaink a szétszórt termelési láncoktól, milyen messzire kell haladni egy terméknek a gyártás helyétől, és hogy az egyes láncszemek hogyan tudják teljesen leállítani a gyártást.

A nemzetközi munkamegosztás, amely évtizedek óta uralja a globális gazdaságot, eddigi formájában már nem fenntartható, mert nagy bizonytalanság forrása lett. A világjárvány pedig lehetőséget kínál Európa számára, hogy visszanyerje szuverenitását olyan kulcsfontosságú iparágak felett, mint például az orvosi műszer és gyógyszergyártás.

Mindent összevetve azonban a világjárvány pozitív fordulópont lehet, mert az ellátási láncok rövidítését  hozta előtérbe. Ahelyett, hogy költségalapú döntéseket hoznának, amelyek arra késztették a vállalatokat, hogy termelésüket az alacsony bérekkel rendelkező országokba helyezzék át, Európának kiegyensúlyozottabb forráselosztást kell bevezetnie, és a fogyasztóhoz közelebb álló termelési eszközöket kell kialakítania. Ez korlátozná az ellátási kockázatokat és a hiányt válság esetén, és ugyanakkor csökkentené a logisztikai költségeket.

A termékek Kínából Európába történő szállítása négy-öt hétig tart. Ha közelebb gyártanánk a fogyasztási helyhez, akkor rugalmasabbak lennénk és hatékonyabban alkalmazkodnánk a változó piacokhoz és eseményekhez. Az európai gyártóknak fel kell mérniük a kockázati kitettségüket és diverzifikálniuk kell ellátási láncaikat. Már nem vásárolhat alkatrészeket csak egyetlen szállítótól, egy helyen.

Az Egyesült Államok és Kína kereskedelmi háborúja miatt a vállalatok már megkezdték kínálati láncuk átszervezését Kínán kívül. Ez a lépés felgyorsulhat a válság vége után. Ilyen bizonytalan geopolitikai környezetben az alapszolgáltatások biztosítása fontosabb, mint valaha, - az Európai Unió külvilágtól való függőségének csökkentése érdekében.

Emmanuel Macron, a francia elnök nemrégiben bejelentette, hogy év végéig teljes önállóságot akar elérni Franciaország számára a védőmaszkok gyártása során. Ez az első lépés. De az EU-nak valós stratégiát kell elfogadnia az orvostechnikai eszközök szállítói láncaival kapcsolatban. Ez a nyersanyagok beszerzésével kezdődik, és kiterjed az európai területen található gyártóberendezések gyártására, összeszerelésére, csomagolására és értékesítésére is.

Az európai munkaerő viszonylag drága, ám az automatizált és a kézi munka kombinált folyamatának lehetővé kell tennie a vállalatok számára, hogy a termelést visszahozhassák Európába. A robotizáció hozzájárulhat az elektronika iparágának versenyképessé tételéhez, a kínai gyártósorok pedig már teljesen robotizálva vannak.

Egy dolog biztos: az új idő újratervezett globális ellátási láncmodellt igényel, mert a globalizáció, ahogy eddig ismertük, véget ért.

(Camille Rustici, a DirectIndustry főszerkesztőjének cikke alapján LJ)

Kép: Wikipédia