Wooland

2019.máj.18.
Írta: JoeLaszlo

A demokrácia vagy a populizmus Sztálingrádja jön?

A populizmus Sztálingrádja - hol bujkál ma Redl ezrdes?

A rettenetes Steve Bannon Európa és a demokrácia legnagyobb ellensége.

Az amerikai üzletember és politikai machinátor saját magát leninistának vallotta, aki meg akarja semmisíteni az államot, és mindezt az amerikai szélsőjobb támogatásával teszi.

Ő volt Trump kampányának egyik atyamestere, és most Németországban szervezi a szélsőjobbot, hogy megbuktassa a demokráciát, vagyis ahogy ő fogalmazott: hogy az uniós választások után minden napot Sztálingráddá tegyen Brüsszelben.

Kedves ember, nem?

Viszont. Lehet, hogy a szélsőjobb katasztrófája, Bannon szóhasználatával Sztálingrádja már bekövetkezett Bécsben.

Nem tudni ugyanis, ki rendelte az osztrák szélsőjobb vezérét lejárató videót, ki szervezte meg 2017-ben, hogy orosznak látszó emberek tegyenek megvesztegetési ajánlatot Ibizán, amit a derék Strache, az eddigi alkancellár, a magyar kormányfő kedves partnere a felvétel tanúsága szerint alig várt...

Akárki volt is, készült arra, hogy megállítsa az orosz nyomulást, vagyis a mostani KGB módszerét, a kompromittálást fordította az oroszbarát szélsőjobb politikus ellen. Az oroszok ugyanis az informális/ információs hadviselést a megmaradt ügynökhálózatra és a zsarolásra építve a tökélyre fejlesztették, és befolyásukat nem a szélsőbal, hanem a szélsőjobb csoportokon át növelik.

Így látható az olasz szélsőjobb vezére Putyin pólóban, igy kötött együttműködési megállapodást Putyin pártjával az olasz és az osztrák szélsőjobb, így finanszírozta a Brexit héjáit Moszkva.

Annak idején Simicska Lajos azt mondta, hogy az Orbánnal való szakítás oka a miniszterelnök oroszbarátsága volt, konkrétan egy mondat: majd megveszi nekem az RTL Klubot a Gazprom!

Nos, a politikai pornográfiával is felérő hat órás videón elhangzott, hogy a megbukott szélsőjobbos politikus olyan médiabirodalomra áhítozott, mint Orbán, és azt az osztrák üzletembert javasolta az áloroszoknak legnagyobb példányszámú lap fölvásárlására, aki Orbánnak is intézte a magyar média többségének megszerzését.

Ezek után jogos a kérdés, hogy mindez milyen pénzből, és kinek az érdekében történt mindez??

Mekkora valójában az orosz hatalmi behatolás Magyarországon?

Hány Redl ezredes típusú döntéshozó ügyködik a kormányzatban?

A lefejezett lány esete - megszépítem az én kis életem...

Valódi horrortörténet ez, ráadásul semmi kitaláció, a szerző a megtörtént esetet dolgozta fel, és ezt mutatja be a Szindra Társulat Budapesten, a Marczibányi téren.

Nyilván sokaknak ismerős a Jó estét nyár, jó estét szerelem cím, hiszen Presser Gábor zenéjét évtizedek óta játsszák a rádiók. A sztori talán a ködbe vész, pedig az 1960-as évek csaknem ötven esztedős horrorsztorija, a sorsával elágedetlen szegény munkásfiú görög diplomatának adja ki magát, így szédíti a lányokat, és persze legtöbbször lebukik, majd szerelembe esik, majd bepánikol és végül elvágja az őt fenyegető gyönyörű Zsuzsanna torkát, - a valóságban pedig még le is fejezte a lányt...

A Fejes Endre darab pedig meglepően friss, hiszen ha a kezdő dalra gondolok, amit a vak koldus és a főhős is énekel, akkor ez akár korunk slágere is lehetne:

"Csak messze szállj, nem hívlak vissza, nem,  Egy kis fényért az életem az ár.

Jó estét nyár.

Csak másnak jár, amit kívánok, luxus autók, Suhanások, ragyogás, illat, hajlongás,

Hol elhiszik a hazugságot.

Fussatok el, ó nyár, ó szerelem,

Megszépítem az én kis életem, Ha senkim sincs, ki majd engem szeret,

Hát tisztelik a pénzemet.

(A képen balról jobbra: László József, Ungár Éva, Góg Tamás, Seufert -Szántó Orsolya)

jo_este_t.jpg

Lajos, az első főgonosz elköszönt

lajos.jpeg

Lajos, az első főgonosz elköszönt

"Többé nem látjuk értelmét annak, hogy díszletként szolgáljunk ahhoz az erőtlen ellenzéki tevékenységhez, ami az önkényuralom szorításában jobbára az „éhezők viadalává” silányult."

Így ír abban a közleményben Bokros Lajos, amely a Modern Magyarország Mozgalom működésének befejezését tudatja. Egy ismerősöm kommentje szerint ha nem mondják, akkor senki se vette volna észre... ez roppant cinikus, ám nem teljesen alaptalan kijelentés.

Lajos tragédiája, hogy kíváló elme, ragyogó pénzügyes,tisztességes ember, de csapnivaló politikus volt.

Lajost - mellékneve, állandó eposzi jelzője csomag -, ugyanis 25 évvel ezelőtt pénzügyminiszterként először nem szerették, aztán utálták, később gyűlölték. Amikor elment, sokáig zúgott a "hogy volt", majd némi csend után jött a főgonosz-gyártó kormányipari műhely, és Lajos lett az első, még kissé faragtalan főgonosz, akin aztán az első Fidesz kormány sokat köszörülte összes miniszteri és politikusi, meg skribleri nyelveit.

(Igaz, hogy egy rendbeszedett államháztartást köszönhettek neki, de az kit érdekelt...)

Ezzel a főgonoszi státusszal viszont a politikai halottat feltámasztották, és még őt magát is becsapták, mert elhitették vele, hogy ha ennyire fontos volt, akkor újra az is lehet. Én magam is mondtam neki,hogy sokat köszönhet a Fidesz propagandistáinak, hiszen a nevét a közélet egyik fontos szereplőjeként újra és újra bejátszották...

Lajossal ugyanis együtt voltunk katonák egy fantasztikus aknavetős ütegben, amely a Magyar Néphadseregben valószínűleg az egy főre eső legtöbb későbbi bankelnököt, politikust, Legfelsőbb Birósági bírát és médiaembert tartalmazta, mint csövest, állványost, talplemezest, rakaszost, páncéltörőt és felderítőt.

A nyolcadik hónap végén az üteg egy része "fellázadt" ami azt jelentette, hogy egy alakulati KISZ gyűlésen olvastak(tunk) be a feletteseinknek, köztük a legendás Bilux őrnagynak. Ezzel csak arra akarok célozni, hogy már 47 évvel ezelőtt is deviáns magatartást tanúsított a későbbi pénzügyminiszter,aki a fő szónoka volt a gyűlésnek.

De visszatérve a címben foglaltakhoz: Lajost pár év múlva követte a második számú, a mai napig életben lévő főgonosz, Ferenc, akit mára azért már leváltott a vénséges vén, a kormánylapokban megjelenő fotókon a végső stádiumban lévő Darth Vaderre, vagy a Galaktikus Birodalom uralkodójára hasonlító György.

Ez azt is jelenti, hogy a Fidesz gyakorlatilag 20 év óta folyamatosan főgonoszokat gyárt és velük ijesztgeti a félős magyar választókat, majd jól megvédi őket, igaz, ez némi védelmi pénzbe kerül...

Lajos kereste a helyét, de a baloldalon nem akartak egy fertőző nevet, ráadásul ott meglehetősen sok emberrel akasztotta össze legendás bajuszát, így máshol nézett körül, mert a magyar politikában eléggé meglepő módon tiszta kézzel akart politizálni.

Ezt több helyen valószínűleg nem is értették, kalandja az MDF-fel többek politikai életébe került, és végül a párt is megszűnt. Brüsszelből visszatérve megint új életet kezdett, de a mérgező kormányzati propaganda mint hármas számú főgonoszt kezelte, így igazán komolyan nem rúghatott labdába, a karaktergyilkosság évtizedekig hatott.

Tavaly ütegtalálkozónk volt, sok veterán, pár szót beszéltünk, kissé lemondónak tűnt, ez mára, úgy tűnik megerősödött...

Vele együtt a tisztességes politizálás esélyének újabb személye, újabb eleme tűnt el.

Szegény hazám!

 

HÚSVÉT- PASCHA- PASCUA - PAQUES - EASTERN - OSTERN

HÚSVÉT-PASCHA - PASCUA – PAQUES - EASTERN-OSTERN

husvetthalertamas9.jpg

A húsvét a keresztény naptár első számú ünnepe, megemlékezés Krisztus halálból való feltámadásáról. A nagyböjt negyvennapos időszaka előzi meg, s a virágva­sárnappal kezdődő nagyhétben tetőzik. Legszomorúbb pontja a nagypénteken délben zajló keresztre feszítés, amelyet húsvét vasárnap reggelén követ az öröm, amikor kiderül, hogy a sír üres. A húsvétot a legtöbb európai nyelv a késő latin - a héber pészachra visszamenő és ott kivonulást jelentő - pascha valamely változatával jelöli: spanyol pascua, francia paques, svéd pask, orosz és görög pászha.

Húsvét az azt megelőző időszak, Jézus sivatagi böjtjének emlékére tartott negyvennapos nagyböjt lezárulását jelzi. A katolikus kereszténységben böjtnek nevezett, valójában „húshagyó” táplálkozási időszak után ezen a napon szabad először húst enni. (Erre utal a magyar húsvét szó is: a hús magunkhoz vételének első napja.) A böjt utolsó hetének neve: „nagyhét”, a húsvét utáni hét húsvét hete, egyes magyar vidékeken „fehérhét” – fehérvasárnapig tart. A magyar szó: húsvét, a negyvennapos böjt lezárulását jelzi. Melléknévi származéka a húsvéti, amelynek első írásos előfordulása 1470-ből való.

HÚSVÉT-PASCHA - PASCUA – PAQUES - EASTERN-OSTERN

Az angol easter és a német Ostern azonban a tavasz ősi germán istennőjének, Eostrónak (Ostara) a nevéből származik. Ebből (is) kiderül, hogy a keresztények az élet újjászületését ünneplő korábbi tavaszünnepet vették át. A húsvéti bárány szimbolikáját a zsidóktól kölcsönözték, így lett náluk a keresztre feszített Krisztus a "Húsvét Báránya".

Az elnevezésbeli különbség felidézheti a húsvét időpontjára vonatkozó régi vitákat is. Azok a korai keresztények, akik a zsidó pészah hagyományához tartották magukat, a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdhónap tizennegyedik napjára tették a húsvétot.

A 325-ös nicaeai zsinat döntött úgy, hogy a húsvétnak a napéjegyenlőséget követő hold­tölte utáni első vasárnapra kell esnie. Az ügy azonban evvel sem juthatott nyugvópontra, mivel különböző, egymással rivalizáló csillagászati rendszerek léteztek, amelyek mindegyike másként számolta ki a napévet és a holdhónapokat.

Eredetileg az alexandriai nagy csillagvizsgáló feladata volt húsvét napjának a kiszámítása, de hamarosan lényeges eltérések alakultak ki a görög és a latin egyház között, sőt még a latin egyházon belüli különböző tartományok között is. 387-ben például Galliában március 21-én, Itáliában április 18-án, Egyiptomban pedig április 25-én ünnepelték a húsvétot. Az ezt követő egységesítő próbálkozások csak részleges eredményt hoztak, bár a március 21-e és az április 25-e megmaradt szélső határidőpontnak.

Az ortodox és katolikus húsvétot soha nem sikerült összhangba hozni. Mivel a húsvét mozgó ünnep, a hozzá igazított keresztény naptárban a pünkösdtől kezdve Jézus mennybemenetele napjáig (áldozócsütörtökig) minden vele együtt mozog.

A Biblia nem említi a húsvétot, kivéve azt a félrefordítást, amikor az Apostolok cselekedeteiben (12,4) a "kovásztalan ünnep" helyett Easter húsvét szerepel. Közel kétezer éve a keresztény világban húsvét idején felzúg a diadalmas himnusz, amely azt hirdeti, hogy Krisztus legyőzte a halált. A nem keresztények számára e himnuszok fenyegetően is hangozhatnak. A hívők számára viszont létük legmélyebb értelmét fejezik ki.

A régiek olyan 4. századi énekeket énekeltek, mint az Aurora Lucis rutilat (A hajnal arany fényben jő), Finitia iam sunt praelia (Véget ér gyötrelmünk), vagy a Victimae Paschali Laudes (Dicsérjük a húsvéti áldozatot). A legismertebb húsvéti himnuszokat, olyanokat, mint például a Salve, testa dies (Üdvözlégy, boldog nap), Vexilla regis (A királyi zászlók elől lobognak) és Pange lingua gloriosi proelium certaminis (Énekeld, nyelvem, a győzedelmes csatát) Venantius Fortunatus (530 k.-61 O), Poitiers egykori püspöke szerezte. Legjobb görög megfelelőinek - például az Anasztaszeósz hémerának (A feltámadás napja) - Damaszkuszi Szent János (675 k.-749) volt a szerzője.

A németek Christian Fürchtegott Gellert Jesus lebt! (Jézus él!) című himnuszát, a franciák azÁ Toi la gloire, O résuscité! (Tiéd a dicsőség, óh feltámadott!), a lengyelek a Chrystus zmartwych wstan jest (Krisztus feltámadott), a görögök a Hrisztosz aneszté! (Krisztus feltámadt) kezdetű éneket éneklik.

Az angol nyelvű világ Charles Wesley szövegére a Christ the Lord is risen today című éneket énekli:

Hasztalan kő, őrség, pecsét; Krisztus felégette a pokol kapuit.

A halál hasztalan tiltja életre kelését.

Krisztus megnyitotta a Paradicsomot.

Ismét él a mi Dicső Királyunk;

Hol van, óh, halál a fullánkod?

Meghalt egykor, hogy lelkünk megmentse;

Hol a te győzelmed, óh, sír? Halleluja!

Ezen az ünnepen (is) érdemes felidézni James Frazer gondolatait, amelyek szerint "a primitív ember és miközöttünk több a közös vonás, mint az eltérő (...)

Olyan vagyon örököseihez hasonlítunk, amelyet annyi évszázadon átadtak tovább, hogy a vagyon megszerzőinek emlékezete elveszett. Tévedéseik nem szándékos különcködések vagy az őrültség kitörései voltak. (...) Üdvös, ha elnézően úgy tekintünk tévedéseikre, mint elkerülhetetlen botlásokra az igazság keresése során, és megadjuk nekik annak a belátásnak a jótéte­ményét, amelyre egy napon magunk is rászorulhatunk: „cum excusatione ita que veteres audiendi sunt (a véneket ennél fogva elnézéssel kell meghallgatni).”

Frazer egyetemes toleranciája volt az egyik fő eszköze annak, hogy az európai hu­mán tudományok le tudták vetni a szűk keresztény kényszerzubbonyt, és nyitottá tudtak válni minden kor és minden nép előtt. Különösen megkapó volt annak bebizonyítása, hogy a keresztény népek sok szokása a pogány vallásokban gyökerezik.

Forrás: Norman Davies: Európa története, Wikipédia, vilagtudomany.huhusvetthalertamas9.jpg

Európa oszlopai (filmkézirat)

Egymillió egy repülőjegy?

20131126-hiressegek-magangepei-maganrepulo-dassault-falcon.jpgEgy jegy ára 4000 dollár körül lehet

Az alábbi adatokből az derül ki, hogy az OTP tulajdonában lévő gép, egy Falcon 900-as, amely 14 utas szállítására alkalmas, a nemzetközi kategorizálás szerint a nagy (large) luxus privátjetek közé tartozik: így például egy két órás Budapest- Moszva-Budapest út ára személyenként, oda-vissza a szokásos tarifa szerint 3000-4000 dollár körül mozoghat.

Ez a jelenlegi árfolyamon kb. 800 ezer és egymillió forint között van. Ennyibe kerül egy utasnak egy jegy.

Azt nem tudni, hogy aki az OTP vezér szerint személyesen fizeti ki a jegy árát , annak hogyan kalkulálnak...

https://www.claylacy.com/jet-charters/charter-costs/

 Aircraft details and sample pricing.

Passenger Capacity                   Range (nautical miles)                  Hourly Rate

Light          4 - 8                                  2,100 – 2,300                         $2,600 - $3,500

Midsize     6 - 8                             2,200 – 3,500                               $3,100 - $4,100

Super Mid 8 - 10                           3,000 – 4,200                              $4,400 - $4,600

Large        9 - 19                           3,500 – 7,800                              $5,100 - $7,000

Ultra Long Range 10 - 19             3,500 – 7,800                              $7,500 - $12,000

Csak a hülyék fizetnek adót. És a szegények.

"Csak a hülyék fizetnek adót. És a szegények."

Ismeretlen szerző az offshore üzlet lényegéről

„Az adóparadicsomok megértése nélkül a modern világ gazdaságtörténetét nem lehet soha megérteni.”

Nicholas Shaxson, Kincses szigetek

monkey-557586_1280.jpg

Az adóparadicsomok története, avagy a partok előtt mindig süt a nap

Amióta világ a világ, két dolog biztos: a halál és az adó. A halált emberfia nem tudja elkerülni, de az adófizetést igen. Így jött létre az offshore üzlet. Itt akár be is fejezhetném a sztorit, de én az adóparadicsomok történetéről ígértem cikket a főszerkesztőnek, és ez a másfél sor esetleg rövidnek tűnhet.

A fenti szöveget közzétettem a Facebookon, mert kíváncsi voltam a reakciókra, és azok jöttek is. Az offshore „lényege a titkolózás, amelynek mindig valamilyen visszaélés leplezése az oka. Az adóelkerülés csak másodlagos "jutalom", ezt írta a közösségi oldalon válaszként a sokat tapasztalt jogász, aki igazságügyi államtitkár is volt. Közgazdász végzettségű barátom, aki a hazai idegenforgalmi üzlet egyik legjobb szakembere, megrótt, hogy ne álljak be azok közé, akik csak úgy ostorozzák az offshore-t, mert „aki a törvényeket felhasználva, akár azok mezsgyéjén is, de a keretein belül haladva igyekszik optimalizálni a bevételeit és a kiadásait”, az nem követ el bűncselekményt.

Ebből a két megjegyzésből is látszik, hogy finoman szólva különböznek a nézetek az adóparadicsomokról vagy offshore-ról.

Kétszáz év

Az offshore finanszírozás eredete 1815-ben, a Bécsi Kongresszus, a 19. század jaltai-potsdami találkozójának határozataiban keresendő, amikor elfogadták az európai hatalmak Svájc örökös semlegességét.

Svájcot akkor gyakorlatilag újraalapították, mert a franciák kivonulása után az egyes kantonok önállósították volna magukat. A nagyhatalmak érdekében állt egy semleges állam létrehozása, de abban az államban akkor nem volt még közös adószabályozás vagy közös törvényalkotás, a kantonok maguk döntöttek. Az adóügyi egyezmények és más jogszabályok segítségével a kormányok, amelyek alacsony adókkal csalogatják a nemzetközi tőkebefektetéseket, 200 év alatt olyan offshore pénzügyi világot építettek fel, amely biztonságos, titkos és ellenőrzött pénzügyi szolgáltatásokat kínál.

A stratégiákat a különböző helyszíneken lépésről lépésre fejlesztették, esetenként úgy, hogy azok nem voltak közvetlen kapcsolatban a végső céllal. Kifejezetten modern jelenségről beszélünk tehát, bár az alapokat 200 éve tették le, és a 18. század végén már mozogni kezdett az üzlet, az első világháború vége után hoztak olyan átfogó intézkedéseket az egyes államok, amelyek lehetővé tették az adóparadicsomok kialakítását.

Szakértők szerint az offshore kialakulásához olyan működő nemzetközi jogrendszer kellett, amelyben tiszteletben tartják az egyes államok szuverenitását és jogrendszerét, vagyis azt, hogy a nyitott világgazdaságban saját törvényeket, szabályokat hozzanak.

A modern adóparadicsomokat 3 csoportra lehet osztani: az Egyesült Királyságban vagy az egykori Brit Birodalom területén lévők, az európai onshore helyek és a legújabb déle-amerikai paradicsomok. Az USA-n kívül két fő pólus mentén alakultak ki: az egyik pólus Londonhoz, a Cityhez kapcsolódik. Ide tartoznak a Csatorna-szigetek, Jersey, Guernsey és az Isle of Man, a brit tengerentúli területek, ezek közül a legfontosabbak a Kajmán-szigetek, a Bermudák, Turks és Caicos, valamint Gibraltár, valamint a függetlenné vált brit gyarmatok, Honkong, Szingapúr, a Bahamák, Bahrain és Dubai. Kevésbé jelentősek, de számosabbak az újonnan függetlenné lett brit Csendes – óceáni területek.

A másik pólus Európában alakult ki, Svájc és Lichtenstein, valamint a Benelux államok, Belgium, Hollandia és Luxemburg alkotják. Európán kívül Panama és Uruguay volt még említésre méltó terület. „Az adóparadicsomok megértése nélkül a modern világ gazdaságtörténetét nem lehet soha megérteni.” Nicholas Shaxson, a Kincses szigetek című könyv szerzője vélekedett így, és ezen bizony el kell gondolkodni.

Bár az adóparadicsomokra vonatkozó megbízható adatokat még mindig nehéz megszerezni, a Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS) statisztikái azt mutatják, hogy az 1980-as évek eleje óta az összes nemzetközi banki eszköz és forrás mintegy fele az offshore pénzügyi központokon (OFC) keresztül, a külföldi közvetlen befektetések mintegy egyharmada az adóparadicsomokon haladt át.

A Bloomberg becslése szerint a világ leggazdagabb 200 embere, aki együtt csaknem 3 billió dollár vagyonnal rendelkezik, személyes vagyona jelentős részét offshore holdingokon keresztül irányítja és ellenőrzi. Hogy mekkora adóparadicsomokon át végrehajtott adóelkerülés mértéke, azt igen nehéz meghatározni.

Nagyon mérsékelt becslések szerint az egyéni adóelkerülés - ne nevezzük csalásnak, mert az még nem bizonyított - évente kb. 800 - 1000 milliárd dollár. Elsősorban az adóparadicsomokat használják arra is, hogy a „mosott” pénzt kihozzák a fejlődő országokból.

A statisztikák tehát kimutatják, milyen fontos szerepet játszanak az adóparadicsomok a globális pénzügyi rendszerben. A központi kérdés velük kapcsolatban a hiányzó átláthatóság. A transzparencia hiánya egyfelől létük megalapozója, másfelől a digitális világban a vesztük kezdete lehet, mert minél több Panama és Paradise botrány lesz, annál nagyobb nyomás nehezedik a kormányzatokra a rendszer megváltoztatására. A megoldást egy nemzetközi magatartási kódex jelentheti, amely a tulajdon átláthatóságát, a tulajdonosok azonosítását teszi lehetővé.

A három nyerő módszer

Az adóparadicsomok története tele van legendákkal és mítoszokkal,létük az adóelkerüléshez kapcsolódik, az pedig egyidős az adózással. Az ősi gyakorlat reinkarnációjaként újdonságot is hoztak: a modern adóparadicsomok általában szuverén államok, vagy autonóm területek, mint a Csatorna-szigetek, és saját joguk alapján hoznak törvényeket, amelyek vonzóak a nemzetközi ügyfelek számára. Éppen ezért saját fejlesztési stratégiával rendelkeznek, amely egy, a szuverenitásukat elfogadó, integrált nemzetközi környezetben lehet működőképes.

Az adóparadicsomok, amelyek ezt a nevet az 1950-es évek óta viselik, három nyerő módszert alkalmaznak: alacsony vagy nullás adótarifa, egyszerű cégalapítási és üzleti módszerek és a törvény által védett üzleti titok. Az offshore vagy offshore jelegű tevékenység megalapozásához kezdetben az vezetett, hogy az adott államnak vagy területnek sürgősen pénzre volt szüksége.

Ehhez túl kellett lépni egy 150 évvel korábbi tőzsdei katasztrófa, az ún. dél-tengeri buborék árnyékán, mert amiatt a cégalapítási szabályok másfél századon át igen szigorúak voltak az angolszász országokban. Így történt ez az Egyesült Államokban New Jersey és Delaware szövetségi államoknak pénzre volt szüksége.

Az egyszerű cégalapítási módszert ők terjesztették el, és lehetséges, hogy ők lesznek az utolsók is, akik ezt a lehetőséget felszámolják. Egy céges ügyvéd, bizonyos Dill úr meggyőzte New Jersey akkori kormányzóját, Abbet urat, hogy a bevételek növelése érdekében engedje a gyors cégalapítást, egyúttal pedig egyfajta franchise adót vetett ki minden vállalkozásra, amelynek a székhelye ott volt.

Delaware-ban megirigyelték a sikert és 1898-ban hasonló törvényeket hoztak, miután New York-i ügyvédek sikerrel lobbiztak. Amerikában tehát feltalálták a gyors cégalapítást a máshol tevékenykedő cégek számára, és ezt a módszert 1920 táján az elszegényedett Zug kanton vezetésével átvették a svájci kantonok is. (Manapság elég nehéz elképzelni az elszegényedett svájci kantont, pedig akkoriban a „steinreich” nem kőgazdagot, hanem csak kőben gazdagot jelentett arrafelé…)

Aztán a brit ítélkezési gyakorlat vezette be a terület-idegen, vagyis máshol tevékenykedő cég fogalmát, a virtuális rezidenciát, az amerikaiak pedig a gyors cégalapítást és bejegyzést. 1934-ben a nagy gazdasági világválság idején Svájc olyan törvényt fogadott el, amely hosszú évtizedekre legendássá tette a banktitkot az alpesi országban. A törvény abszolút titoktartást követelt, vagyis teljes titoktartást minden svájci bankban lévő számlára. Ez minden kormányzattal, így magával a svájci kormánnyal szemben is védelmet nyújtott. A törvény büntetendővé és büntethetővé tette a banki „üzleti titkok” utáni nyomozást, így garancia volt arra, hogy a tőke Svájcba kerülve védett maradt.

Minden együtt volt tehát: az amerikai törvényekkel és a brit virtuális rezidensekkel a svájci banktitok létrehozta az offshore világ harmadik tartóoszlopát. A lichtensteini nagyhercegség gyorsan kapcsolt és 1924-ben bevezette a svájci frankot saját valutája helyett, tovább új polgári törvénykönyvet fogadott el, egy új, alapítványszerű intézménnyel, amely már nem tartalmazott állampolgársági korlátozást a cégalapításoknál.

Az első adóparadicsom a Zürich-Zug-Lichtenstein háromszögben jött lére, mert közben a zürichi bankároknak, akik a sajátvárosukban nem tudtak hasonló privilegizált szabályokat bevezetni, a szegény Glarus és Zug kantonokkal sikerült egyezségre jutni. A második világháború idején üldözöttek és üldözők egyaránt ebben a háromszögben rejtették el a vagyont, és a szegény kantonok hamarosan nagyon gazdagok lettek…

1957 - új játékszabályok

A Bank of England 1957-ben létrehozta az offshore pénzpiacot, mégpedig azzal a döntéssel, hogy a nem Nagy Britanniában letelepedett hitelező vagy hitelfelvevő cégek brit bankoknak adott megbízásait úgy tekintette, mintha az felügyeletileg nem tartozna az Egyesült Királysághoz. A tranzakciót mindig Londonban regisztrálták, de az europiac egy bankközi vagy „nagykereskedelmi” pénzügyi piac, amely a Bank of England és a kereskedelmi bankok közötti belső megállapodások szerint nincs a brit jegybank által szabályozva.

Miután a tranzakciók Londonban történnek, egyetlen más hatóság sem szabályozza ezt a piacot, ezáltal valójában „offshore” piac, szabályozatlan. Ez a piac vált azon integrált offshore gazdaság központjává. Az 1960-as évek elején az europiac elkezdte kiterjeszteni tevékenységét a Csatorna-szigetekre, majd 1964-től még komolyabbá vált az üzlet, mert megjelent a három nagy amerikai bank, a Citibank, a Chase Manhattan és a Bank of America.

1966-ban a Kajmán-szigetek egy sor új törvényt fogadott el, újraszabályozva a banki-pénzügyi tevékenységet, mindent a klasszikus adóparadicsom modell szerint. ebből egészen elképesztő sikertörténet lett: a Nemzetközi Fizetések Bankja szerint 2008 táján a Kajmán-szigetek volt a világ negyedik legnagyobb pénzügyi központja.

A hatvanas évek végén Szingapúr alakította át magát adóparadicsommá, miután az indokínai háborúk évtizedeken át tartottak, a térségben pedig fokozott deviza beáramlás volt, de 1967-68-ban megszorítások jöttek, kevesebb lett a hitel, emelkedtek a kamatok, ami sok befektető számára vonzóvá tette a térséget. Ezt használta ki Szingapúr, oda csalogatva a nemzetközi bankok képviseleteit.

A növekedés elementáris erejű volt, az 1998-as 150 milliárd dollárnyi befektetett összeg tíz év alatt 1,173 billió dollárra emelkedett, és a pénzügyi szektorban 130 ezer ember dolgozik, de folyamatosan keresik az új munkaerőt.

A Csendes óceánon az első adóparadicsomot 1966-ban hozták létre a Norfolk szigeten, amely Ausztrália fennhatósága alatt álló autonóm terület. Az ausztrál kormány blokkolta a nemzetközi befektetőket, de az ausztrál állampolgárok maradhattak…

Ezután egymás után következett Vanuatu, Nauru, Tonga és Samoa. Ezeken a területeken mindenütt a máshol már bevált szabályozási minták szerint alakították ki az adóparadicsomokat. A 2008 válság után határozottabb fellépés mutatkozik az offshore központok ellen, azonban az a kettősség, amely 200 év alatt kialakult, nehezen oldható fel, hiszen ugyanazon államoknak kellene fellépni az offshore üzletág ellen, amely államok egyúttal haszonélvezői is ennek az üzletnek.

Ami Magyarországot illeti egy friss tanulmány, amely a Pénzügyi Szemlében jelent meg, azt állítja, hogy Magyarországról az elmúlt 30-40 évben több mint 60 000 milliárd forintnyi magánvagyon, vagyis az államadósság több mint két és félszerese kerülhetett offshore számlákra. Európában mi lehetünk az offshore jelenség egyik legnagyobb vesztese.

László József - Boom Magazin

A méhecskék ezt szeretik...

250px-fru_hling_blu_hender_kirschenbaum.jpg

A méhecskék ezt szeretik...

Már nem emlékszem pontosan, hogy a feleségem olvasta-e valahol, vagy valaki mondta neki, hogy vaniliás cukros oldattal kell bespriccelni virágzáskor a gyümölcsfát, hogy a méhecskéket odacsalogassuk, de sokág dédelgette az ötletet, majd a tettek mezejére lépett.

Van egy nyurga cseresznyefánk, ami szépen virágzik, de szinte egyetlen cseresznye sem termett még rajta, így aztán egy szép tavaszi napon (ma) délután a feleségem azt mondta, itt a pillanat, spriccelni kell.

Ha kell, hát kell, a férjek tudják, hogy ez mit is jelent, így félbehagytam a sziesztát, a nyelvemre spricceltem az oldatból, hogy megfelelően vaniliás és cukros-e, nehogy a méhecskék csalódottak legyenek. Nekem ízlett, én bármikor beporoznék egy ilyen illatú cseresznyefát.

Elindultam hát spriccelni, és jól ment a dolog, egészen addig, amíg egy kis szél nem kerekedett. Pontosabban ellenszél, így az egész vaníliáscukor illatú permet a fejemre, a hajamra, a nyakamra szállt.

Most itt ülök a fa alatt, pompás vaníliaillatban, és tudom, hogy másfél hónap múlva ropogós cseresznyék teremnek még a fülemen is...

Magas labda - kampánynyitó a Bálnában

Repül a bálna

Republic

ba_lna.jpeg

Kicsi vagyok. Kicsi vagyok,

Ha megnövök Beléd rúgok.

Még még még még még Ennyi nem elég.

Egyre feljebb furakodom. Jaj de magas ez a torony.

Még még még még még Ennyi nem elég.

Repül a bálna Repül a bálna Ez a parancs Érik a narancs

Repül a bálna Repül a bálna Aki hülye, Az is marad

Nagyon szeretsz. Nagyon szeretsz. Nagyon szeretném Azt veled.

Még még még még még Ennyi nem elég.

Add ide a csöpp kis szádat Lerángatom a ruhádat.

Még még még még még Ennyi nem elég.

Repül a bálna Repül a bálna

Mindenki álljon vigyázzba

Repül a bálna Repül a bálna

Beleköpök a nagy Dunába.

Még még még még még Ennyi nem elég.

Még még még még még Ennyi nem elég.

Repül a bálna Repül a bálna

Körbe körbe Repül a Földön

Holnaptól repül a bálna

Megírta a Magyar Közlöny.

Megtanultam, tudom a választ

Kicsi az ország nagy a bánat.

Még még még még még Ennyi nem elég.

Kicsi vagyok. Kicsi vagyok,

Ha megnövök Beléd rúgok.

Még még még még még Ennyi nem elég.

Repül a bálna Repül a bálna

Mindenki álljon vigyázzba

Repül a bálna Repül a bálna

Beleköpök a nagy Dunába.

Repül a bálna Repül a bálna

Ez a parancs Érik a narancs

Repül a bálna Repül a bálna

Aki hülye, Az is marad

Dalszerző: Bódi László, a látnok.

Hárommillió márka, avagy külföldről ki segítette hatalomra a Fideszt?

850b4439186df2613f235e2aaf3a6ab0_640.jpg

/A képen egy ezermárkás bankjegy látható, abban az időben, 1997-ben ez kb. 120 ezer forintot ért. A 3 millió márka értéke 360 millió forint vol, ezt most 4-5-szörös szorzóval kell kezelni../

1997 nyara Budapesten meglehetősen forró volt, aki tehette, elment szabadságra a városból. Így a Hanns Seidel Alapítvány vezetője is elutazott, az iroda azonban nyitva maradt, az ügyeket intézték. Az alapítvány a bajor CSU politikai alapítványa, már hatodik éve működött Budapesten, hivatalosan a Kisgazda Pártot istápolta, és együttműködtek az Adenauer Alapítvánnyal és a Naumannal, a CDU és az FDP alapítványával, annál inkább, hiszen a német kormány-koalícióban a három párt együtt kormányzott.

A Seidel Alapítvány nem egyszerű politikai alapítvány, hanem gyakorlatilag a nem hivatalos bajor külügyek nem hivatalos képviselete, tekintve, hogy a CSU a Bajor Szabadállam nevű német tartomány akkor lassan már 50 éve folyamatosan kormányzó pártja. Egyúttal persze támogatja a bajor gazdasági ügyeket, segíti a vállalkozókat, szóval nagyon ügyes intézmény.

1988 őszén kerültem kapcsolatba velük, a magyar újságíró szövetségtől akkor először utazott egy kisebb küldöttség Münchenbe. Amikor leszáltt a gépünk, jött Franz Josef Strauss halálhíre. Nem tudtuk, mi lesz a programmal, de semmi változás, nagyon izgalmas napokat töltöttünk Bajorországban, én pedig a következő húsz évben dolgoztam az alapítvánnyal.

Tehát, visszatérve 1997-be, egy német "forrás" a következőket mesélte el: a HSS (mert ez a rövidítése a bajor alapítványnak) együttműködött azokkal a magyar közéleti személyekkel, politikusokkal is, akik a többi alapítvánnyal tartottak kapcsolatot. Az Astoriánál lévő irodaházba bejáratos volt egy akkoriban nem túl ismert fideszes úr is, bizonyos K., aki többször intézett ügyet náluk.

K. úr egy forró nyári napon azt kérte, hogy hadd küldhessen faxot Münchenbe az Alapítvány irodájából. Az irodavezető szabadságon volt, a dolog nem tűnt túl fontosnak és túl nagy szívességnek, így a faxot elküldhette a Bayerische Landesbankba, (BL) amely félig a bajor állam, félig pedig a bajor takarékszövetkezetek tulajdonában állt, de a végső szó ott a bajor kormányé volt - akkor is.

Nem elhanyagolható, hogy a BL akkor már 100 százalékos tulajdonosa volt a Magyar Külkereskedelmi Banknak, amely bank a székházát, az egykori tiszti kaszinó épületét éppen a Fidesztől és az MDF-től vásárolta meg a Váci utcában, vagyis egyfajta köuvetett kapcsolat ezúton is létrejött a bajorok és a magyar politikusok között.

K. úr a faxban egy találkozót kért a bank vezetőitől a Fidesz egyik vezetője számára, az akkor még liberális színekben fiatal demokraták ugyanis teljes erővel arra törtek, hogy betöltsék az MDF helyén támadt politikai űrt a jobboldalon. A CSU is látta ezt és tudta azt is, hogy a Torgyán doktor vezette Kisgazda Párt nem alkalmas az akkori nyugat-európai elvárások szerinti politizálásra, így nyitott volt az új kapcsolatra. Hogy K. úr miért az alapítvány irodájából küldte a faxot?  A forrásom szerint azért, mert azt akarta sugallni, hogy a bajor kormányzó párt alapítványa tud a dologról és támogatja... Akár így volt, akár nem, a dolog bevált.

A találkozó létrejött, és a megbeszélések nyomán egy nyilvánosságra nem hozott szóbeli partnerségi -együttműködési megállapodás is kialakult: ennek keretében a Bayerische Landesbank - és a tulajdonosai - német forrás szerint 3 millió márkát adtak. A pénzt Münchenben felvették, és azonnal tovább is utalták két számlára.

A 3 millió márka akkori árfolyamon kb. 360 millió forint volt, ez az összeg amúgy nagyjából megegyezett az akkor a parlamenti képviselői választáson az egy jelöltre fordítható 1 millió forintos kerettel. A magyar jogszabályok nem tiltották a politikai pártok külföldi támogatását, ugyanakkor az kötelező, hogy pénzügyi beszámolójukban tüntessék fel a kapott összegeket, főleg, ha egy külföldi állami intézménye juttatta számukra, a Bayerische Landesbank pedig nem tekinthető magánbanknak...

Amikor német forrásom 1998-ban elmesélte a történetet, arra gondoltam, hogy ez két oknál fogva lehet nagyon rossz: ha igaz, és ha nem igaz. Ha igaz, akkor egy külföldi kormány pénzét felhasználva lett kormányzópárt a Fidesz, ha nem igaz, akkor alaptalanul illetnek súlyos vádakkal magyar politikusokat.

Ugyanakkor már akkor sem tűnt nagyon okosnak a Fidesz által ellenőrzött hivatalba menni ezzel a problémával, így aztán kértem egy ismerősömet, hogy szervezzen meg egy találkozót egy olyan emberrel, aki hivatalos személy, van befolyása és rendelkezésére állnak olyan eszközök, amikkel kideríthető az igazság.

A találkozó létrejött egy óbudai kiskocsmában, komolyan konspirált körülmények között, én elmondtam a történetet, ő hallgatott és hümmögött. Kérdezte, hogy mit kérek? Mondtam, hogy semmit nem kérek, derítsék ki az igazat.

Ezután még néhányszor elmondtam ugyanazt a történetet különböző uraknak, majd a beszélgetések félbeszakadtak. Telt - múlt az idő, egyszer csak megkeresett egy újságíró kolléga, aki elmondatta velem újra a történetet, állítva, hogy neki a müncheni bankban van személyes kapcsolata és ellenőrizni tudja a az egész históriát.

Ezt követően megint telt – múlt az idő, majd üzenetet kaptam, hogy a dolog valóban úgy történt. Nyilvánosságra azonban semmi nem került, jöttek a választások, 2002-ben, és nagy meglepetésre a kormányzó párt veszített.

A történettel kapcsolatban semmi hír nem volt, aztán egyszer felhívott az akkori, új kormány egyik embere, találkozót kért, ahol közölte, hogy igen, minden úgy történt, ahogy elmondtam, de már nem akarnak ebből ügyet csinálni.

Én nem mondtam semmit, amit gondoltam, megtartottam magamnak...

Epilógus: 2014-ben a magyar állam megvásárolta a Bayerische Landesbank száz százalékos tulajdonában lévő Magyar Külkereskedelmi Bankot. Münchenben a BL vezére azt mondta: nagy megkönnyebbülés ez számukra, hogy megszabadultak...

Az ügyletről az Index összefoglalóját idézem:

• A nagyon sok rossz hitelt felhalmozó MKB-t megvásárolta az állam 17 milliárd forintért, majd a Magyar Nemzeti Bankra (MNB) bízta.

• Az MNB közpénzből átszervezte a bankot, megszabadítva 343 milliárd forintnyi rossz hiteltől, majd a bank élére ültette Balog Ádámot, a jegybank addigi alelnökét, aki Matolcsy Györggyel együtt érkezett az MNB-hez a Nemzetgazdasági Minisztériumból.

• Ezután a bankot 37 milliárd forintért eladták egy konzorciumnak, aminek a Pannónia Nyugdíjpénztár alapkezelője mellett tagja volt két ismeretlen hátterű befektetési alap, a METIS Magántőkealap és egy bizonyos Blue Robin Investments.

• A METIS mögött Szijj Lászlót, Mészáros Lőrinc üzlettársát lehet sejteni, a Blue Robint pedig eddig egy rejtélyes indiai üzletember, bizonyos Rakesh Kumar Aggarwal úr képviselte. Ez a két alap 45-45 százalékos tulajdonos lett a bankban.

• Aztán kicsit később a Blue Robin eladott egy kis részesedést az MKB dolgozóinak, amivel már Balog Ádám is tulajdonos lett.

• Most pedig ez a bizonyos Aggarwal úr a maradék 30 százalékos MKB-részesedésével bíró cégét is eladta, a vevő pedig Balog Ádám frissen alapított cége és Szemerey Tamás, Matolcsy rokonának cége, a BanKonzult Kft. volt.

• Ráadásul minderre azért került  sor, mert a Transparency International (TI) és a Magyar Narancs kiperelte az MNB-től, hogy kik is húztak hasznot az MKB privatizálásából.

Az agyhalál ereklyéi, avagy égessünk Harry Potter könyveket! Vagy mégse?

bundesarchiv_bild_183-30858-001_berlin_bu_cherverbrennung.jpg

/A képen vidám  FDJ-os lányok könyveket égetnek 1955-ben, Kelet- Berlinben/

A hír tehát mégis igaz, nem nagyon rossz április elsejei tréfa: Harry Potter könyveket égetett egy lengyel katolikus pap...

Először azt hittem, csak nagyon rossz áprilisi tréfa ez a hír. Így is kezeltem, ezt posztoltam, egészen addig, amíg az egyik barátom meg nem írta, hogy vasárnap történt Gdanskban, az egykori Danzigban, abban a városban, amely 1980-tól a Szolidaritás Szakszervezet és Lech Walesa révén a szabadságért és a munkások jogaiért vívott harc jelképe lett.

A nyolcvanas évek végén minket is letartóztattak lengyel rohamrendőrök a gdanski hajógyár előtt, akkor, amikor forgatni akartunk a sztrájkokról. Korábban láttam a sok százezres tömeget, amikor II. János Pál pápa szabadtéri misét pontifikált a Hármasvárosban. Minden arra utalt, hogy a jogokért és szabadságért vívott harc, amelyet a lengyel katolikus egyház támogatásával folytatott a Szolidaritás, új korszakot nyithat a történelemben. Nem teljesen így történt...

Arról nem volt szó, hogy 40 év után bigott, középkori eszmék és figurák kerülnek elő, hogy autodafékon égetnek el mesekönyveket... Ezen az alapon a világirodalom összes olyan meséjét, könyvét megégethetnék az elborult elméjű fanatikusok, amelyben dzsinnek, boszorkák, varázslók, koboldok, törpék vagy tündérek szerepelnek.

A fanatizmus rettenes pusztitásokat okozott az emberiség történelmében, legutóbb az iszlám vallási fanatikusok öldöklését láthatta a világ, a szomszédban 25 éve a nacionalista fanatikusok borították vérbe a Balkánt. Vallással vagy anélkül, hittel vagy hitetlenül ezt a veszélyt egyszerűen nem lehet túlbecsülni.

A könyvégetésnek amúgy évezredes hagyományai vannak, Diocletianus római császár máglyán égette el a keresztények könyveit, a niceai zsinat után égtek az eretneknek nyilvánított ariánus pergamenek, majd később minden, amiről azt mondták a püspökök vagy a pápa, hogy mágia.

Mindenki égetett könyvet: a muszlimok az alexandriai könyvtárat, a keresztények azt, amit mágiának mondtak, a kommunisták a reakciósnak,  a nácik a baloldalinak és zsidónak nyilvánított könyveket, az amerikai szélsőjobbosok a "kommunista" irodalmat.

A katolikusok elégették a lutheránusok iratait, a lutheránusok a pápai bullákat, Angolok a lutheri tanokat, a franciák az iratokat és a nyomdászt is. 1526-ban a spanyolok rendelték el a maja írások, mint „ördögi művek” megsemmisítését. Az Egyesült Államokban 1650-ben Bostonban égettek először könyvet.

Lehet, hogy a gdanski pap nem olvasta a következő mondatot a német költőtől, Heinrich Heinétől? "Ez csak előjáték volt, ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is fognak." "Das war ein Vorspiel nur, dort wo man Bücher / verbrennt, verbrennt man auch am Ende Menschen."

55730953_731581690572163_3328837586998263808_n.jpg

Heine ezt a 19. században írta, 110 év múlva a nácik könyvek ezreit égették el nyilvánosan, máglyán. Néhány év múlva jöttek az emberek.

Magyarországon sem volt példa nélküli a könyvégetés: a Tanácsköztársaság bukása után a Horthy-rendőrség „sajtótermék gyűjtőtelepeken” égette el az elkobzott „kommunista, bolsevista, anarchista” köteteket.

1944 június 16-án a Sztójay kormány az iratok szerint pontosan 447.627 "zsidó" könyvet égetett el. Micsoda precizitás, hogy így megszámolták a műveket!

És ez még a nyilas hatalomátvétel előtt történt, a magyar kormány rendelete alapján. Ez a rendelet volt az alapja a könyvégetésnek: A m. kir. minisztérium 10.800/1944. M. E. számú rendelete a magyar szellemi életnek a zsidó szerzők írói műveitől való megóvása tárgyában.

A Heine idézet egyébként az Almanzor cimű tragédiából származik, amikor Granada meghódítása után a katolikus inkvizítor elégeti a Koránt...

Dieu me pardonnera, c'est son métier. Isten megbocsájt, mert ez a mestersége, írta Heine. Ebben bízhat csak a gdanski könyvégető pap is...

Végezetül egy idézet az elégetett Harry Potter könyvból, az első kötet végén mondja Dumbledore professzor: „Nem kevés kurázsi kell hozzá, hogy szembeszálljunk az ellenségeinkkel, de ahhoz sem kell kevesebb, hogy a sarkunkra álljunk a barátainkkal szemben.”