2021

A délelőtt

Ezen a szép napon

kedvesemmel merengve néztük,

amint két játszi patkány

szaladgál az úton.

Fogócska, bujócska,

csatornából ki, árokba be,

ezt játszották szeliden,

majd kiültek a teraszra.

Szürke bundájuk zsírosan csillogott

ezen a szép napon, még akkor is,

amikor beszálltak

a legújabb páncélozott Mercedes G limuzinba.

Így telt hát a mai délelőtt.>

 

Régi kép

Ott messze, Istenháta mögött,

Isten a hátam mögött áll.

Én előtte, Ő mögöttem

Majd mellette, Ő mellettem.

Előttem van, mögé bújtam,

- mégis védi a hátam.

Vállat vetve, kéz a kézben,

nem is értem, de nem kérdem,

itt a képen mit kerestem

akkor éppen ott...

Talán azt hogy lássam,

mire megyünk ketten

az Isten háta mögött?

 

Járványvers

 

Mettől meddig?

Keddtől keddig?

Évről évre?

Ából Bébe?

Öreg Néne Őzikéje

mondja: nem!

Ez a járvány

szívbe zárván

ott marad már örökre.

Mettől meddig?

Húsztól hányig

lesz még úr a félelem?

Öreg Néne Őzikéje csak legyint.

Hány halott lesz?

Csak mint eddig?

Mettől meddig?

Keddtől keddig

még ezer?

Hol a járvány?

Szívbe zárván

ott van most

már örökre.

Mettől eddig?

Ettől meddig?

Jövő keddig?

Éntől énig,

géntől génig,

fényből fényig,

szívben zárvány,

már szivárvány

ez a járvány...

Március, hajnali fél öt.

Zilált álomból gép elé ülök.

Vakít a fény, a szögletes káprázat,

csak remény az, hogy betűt betű után keresve,

ellesve az éjszaka titkát,

álomversem megoszthatom veled.

Pedig az a rím, a hajlított ritmus,

a pergő szóeső, majd zuhatag

egy pillanat alatt tisztára mosná lelkedet.

Előbb egy fuvalom jön, majd a fuvallat,

amelyből szél kerekedik, hogy borzolja hajad.

Egy pillanat csak, éles, majd homályos kép.

Szép lett. Ennyi az egész.

A szél, a nők, az élet... 26937306_1793269804299903_527254252_o.jpg

BÁRSONY KARÁCSONY

 

A karácsony mint a bársony,

puha lepel, könnyű álom,

a karácsony mint a mákony,

rigófütty repül egy szánon.

A karácsony édes illat,

halk sóhajtás és fuvallat,

a karácsonyt alig várom,

puha álom, mint a bársony...

Három kívánság

Ő Mexikóból, ő meg Boszniából,

Svájcból és Rómából,

Berlinből, Varsóból,

Brüsszelből, Moszkvából,

Zalaegerszegről,

no meg Kanizsáról,

New Yorkból, Párizsból,

Pestről, Siófokról.

Györökről, Erdélyből,

Erkről és Méráról

ugyanaz a három,

kimondott kívánság:

legyen boldog, békés és ünnepi ez a nap!

2021

 

Új kedv és új remény,

a méreggel teli esztendő elemésztendő,

a kétszer kettő dupla nulla lesz,

és 21-re nem húzunk lapot...

Boldog újat, hogy boldoguljak...

Kedv, remények, évek élek véletek!

Nektek hasonló jókat...

 

Milyen évet írunk?

Kínában 4718,

Európában-Amerikában 2021,

az Iszlámban 1442,

a zsidó naptár szerint 5761,

Észak-Koreában 110,

vagy mindenhol csak C.U. 1, vagyis covid után 1...

Apollinaire emlékezete

 

Megint ismétli magát a világ.

Romjain nem épül tanulság, csak a gyáva bosszú vágya teríti be a várost.

A nincs a mi kincsünk, abból van minden, így az a mi nincsünk.

Sötétnek nem mondható, de oly anyag, mely magában anyagtalan.

Már most látható, mit Guillaume előre tudott, de hiába:

a legmodernebb európai ma te vagy, Ferenc pápa...

Legfeljebb a nevet tévesztette el.

Vagy mégis neked írta egy párizsi reggelen az ódát?

Mindegy is, imája örök, akár verset írt, vagy prózát.

Órákig nézném, hogy kergetik a felhők az időt,

közben a szél, a kacagó gyerek

gátlástanul gázol át a száraz levelek takaróján,

hogy röptesse a tavalyi üzenetet:

ez is lehet, azt is lehet.

És lehetett szökőkút galambbal,

ahol megpihen az angyal,

s futhatott a folyó, a szerelmet mondó,

mert a világ szép volt, a halál meg messze.

És fordult a Föld.

A fejlövés, az volt közel.

A sok szép gép és gyorsíróleány azért még emlékszik rád, király,

királya a versnek, császára a francia nyelvnek.

Elhitted a verset, és lám:

hidd el, és akkor lehet!

(LJ)

Normális

 

Már normális, hogy este nem bandukolhatsz

az utcán, elmerengve, akár bambán, vagy sietve,

hogy találkozz barátaiddal,

hisz nincs közös asztal, mi mellé ülhetsz,

nincs ital, mert nem hozhat a pincér,

aki szintén nincs...

 

Már normális, hogy nincs bár, se kocsma,

lakat alatt a presszó és a kávé,

nem szól a jazz se,

Hamlet nem kérdezi a világot jelentő deszkán a világot,

hogyan kell lenni most tovább?

 

Normális, hogy nincs se James, se Bond,

nem bolyong a moziban a fantom,

Hollywood szelleme elköltözött,

és fürdőbe se járhatsz,

hogy lebegj kicsit a vízen,

mert üres medence,

te nem mehetsz be.

 

Már normális, hogy nem utazhatsz,

és egyedül kiabálhatod, ha nem tetszik a rendszer,

de többed magaddal utcára menni nem lehet,

pedig ordítanád, hogy elég volt, már elég,

 

mert az nem normális,

hogy egy nép a fejét úgy hajtja igába,

hogy nem is látja: már rátették,

és nem azért, hogy eleresszék...

 

Zalai vers

Az égen felhők hömbölögnek,

zörög a csekmet a réten,

bolondján van az idő, és mint döher eb,

kergeti farkát a szél...

Silingába szedem versemet,

fönek nézek a Napba,

gaborgyás délután fogom a hébért, h

ogy meg ne csiccsenjen a bor

a köpedő időben. 

 

 Vázlat

 

A pokolban járt a gyerek,

de észre sem veszed, hogy ott volt.

A poklot neked idézi meg,

és azt mondod: már láttad.

Most sem mondtál igazat,

bár pokolba kívánod azt,

ami naponta fáraszt.

Nem tudod, hogy kívánságod már régen teljesült.

A pokolban az unikornisok

manapság szivárványt hánynak,

persze nem értik, hogy téged mindez untat...

A gyerek és az unikornisok,

mint huszadik századi dalnokok mesélnek,

éreznek, látnak, és diszkréten takarják azt:

Mindez csak vázlat!

Vázlat a sosem látott házhoz,

ahol harmóniában, az összes hangzatban,

ráadásul minden ablakban ott van a szó:

élni, élni, isteni jó!

Sose feledd, ez itt, és most,

a te életed, légy felnőtt, vagy gyerek,

csak élj!

Ne habozz, nincs másik...

Nincs doboz, ahonnan öt új élet,

vagy pokol bújik elő...

Elképzelhető, hogy mindkettő benned lakik?

Nem tudjuk, mondják az unikornisok,

és ha ők sem tudják,

mit mondjak én,

aki itt ülök egy szivárvány hányás tetején?

LJ

 

Rövidke vers a mi Operettünkről

 

Egy bárdolatlan angol,

ki mindig csak lehangol,

ül az elnök székén,

ott feszít oly szépen,

mint az Operettben,

Lord Blotton faszékén,

a kórus dícséri,

milyen szép a széke,

Lord Blotton faszéke,

bajszát billegteti,

szemét meresztgeti,

ő Mr. Fich, Mr. Fich,

a legnagyobb Ficsúr

 az Operettben!

 

Emojik

Számok és betűk

teremtenek újjá szavakat.

Bánatos és kacagó jelek

dzsungelében kóborol az írás.

Képtelen vagy?

Ne is próbáld!

Az újbeszél mint szembe szél:

port hord, és elvakít.

Érzelmek kórképei e körök,

bélyegek,

önként homlokra ragasztott,

öröknek gondolt jelek.

Ősi vésetek tűnő másolatai,

az idő nem hisz bennetek.