Félelem és rettegés New Yorkban - a második nap

Megkért egy New Yorkban élő ismerősöm, hogy tegyem közzé ezt a szöveget, ami voltaképp helyszíni tudósítás egy ismeretlen szerző tollából arról, hogy New Yorkban megkezdődött a hajsza a bevándorlók után. A szöveget nem magyar betűkészletű gépen írták, de nem változtattam rajta. A címet én adtam, és a képet én választottam, a többi a szerző eredeti szövege. Az első napi összefoglaló is itt található a blogon.

usa_migration.jpg

A hajtovadaszat masodik napja tartott.

Dolores 6:15-kor nyuzottan ebredt.

Nem pihentette az ejszakai alvas, gondolatai hangosan zakatoltak egesz ejszaka.

Lekapcsolta telefonjan az ebresztofunkciot es adott maganak 10 percet arra, hogy elolvassa gyorsan a hireket. Elsokent azt az oldalt nyitotta meg ahol a bevandorlasiak akcioit jegyeztek - nem volt rajta uj adat.

Aztan elolvasta a New York Times es a CNN cimlapjat es a kozszolgalati radio hireit.

Sehol nem volt friss hir a razziakrol.

Mindent elarasztott az elnok rasszista Tweetje a negy szinesboru demokrata kongresszusi kepviselonorol. Dolores elkepedt. Ha mar oket is nyiltan tamadja akkor mi itt semmi jora nem szamithatunk.

Ennel a gondolatnal becsukta telefonja kepernyojet - eleg volt! Odament a picihez es simogatni, csokolgatni kezdte kisfiat, hogy az felebredjen, mert mennie kell a taborba. Nagy nehezen kikonyorogte a gyereket az agybol, eletett egy tal zabpelyhet.

Gyorsan feloltoztette a kicsit es megmosta a fogat. Leguggolt ele es elmagyarazta neki mi kovetkezik.

“Figyelj szerelmem! Felvesszuk a kiscipodet es anya kinyitja az ajtot, megnezi minden rendben van e az utcan. Addig te bent megvarsz az ajtonal, ha azt mondom menj vissza, lemesz a testveredhez es bezarjatok az ajtot! Erted?”

A gyerek bolintott. Gyorsan felkapott kifele meg ket dinoszauruszt, vinni akarta a buszon magaval.

Elindultak kifele. Az utca teljesen kihalt volt.

Egyetlen kinai szomszed tornazott, neha horogve kopott egyet a jardara.

Dolorest elfogta az undor de azert odakoszont - “Reggelt!” - es melletuzott egy felmosolyt.

Megerkezett a busz a puerto ricoi soforrel es a mexikoi kiserovel.

“¡ Buenos días Señor Jose!”

“¡ Buenos días Señora Dolores! Hogy telt a hetvege?”

“Esemenytelenul, rovid volt.”

A kisfiu boldogan felugrott a buszra es vidaman, csokokat dobalva integetett mamajanak az ablakban.

Dolores visszasietett a lakasba, kislanya meg aludt.

Bebujt melle, erezni akarta a gyerek illatat.

Ujra elolvasta a frissiteseket. Kiderult, elozo nap delutan nem messze otthonatol ket rendor varakozott egy utcai arusnal az ebedjere. Korbevettek a kornyekbeli lakok es elzavartak oket, ordibaltak veluk, hogy ne zaklassak az otteloket, mert rendes, istenfelo, dolgos emberek akik csak gondoskodni probalnak a csaladjukrol.

Az attrocitast kovetoen a 72-es rendorors kapitanya kozlemenyt adott ki, hogy az o emberei nem mukodnek egyutt a bevandorlasiakkal es hogy a felreertest a tovabbiakban elkeruljek, mostantol a POLICE feliratu szeldzsekit hordjak a beosztottjai, mert a hajtok rendoroknek oltoznek be es ugy uldozik a bevandorlokat.

Dolores ket napja nem volt utcan, egyre szukebbnek erezte a picike lakast.

Ki akart menni, embereket latni, beszelgetni a szomszedokkal, erezte hogy agya egyre nehezebben viseli a bezartsagot.

Ugy dontott kimereszkedik a sarki boltig. Vitte kislanyat is, szinte szoritotta a kezet, nem engedte egy pillanatra sem el a vekonyka ujjacskakat.

Sikerult venniuk banant es almat amit a masik gyerek tud vinni a taborba holnap es elindultak a kozert fele.

A kozert masfel sarokra volt es igazi lepukkant 80-as evekbeli, koszos bolt volt amit csak es kizarolag del-amerikaiak uzemeltettek.

Dolores akarhanyszor bevasarolt a boltban, csak spanyolul tudott barmit is kerni, senki nem beszelt angolul - es ez igy van rendjen New Yorkban.

Amikor a kovetkezo sarokhoz ertek, Dolores megpillantott egy szurke minivant a kozert elott, aminek egy “Police” feliratu mellenyt viselo ferfi dolt. Dolores gyomraban hideg nyilalast erzett.

Az elmult 5 percben ket rendorsegi minivan ment el mellettuk es most a spanyol kozert elott parkol egy harmadik. Szinte kizart, hogy delutan haromkor a rendorok epp bevasarolnak egy minivannel…

Csak annyit birt kipreselni “Ott vannak a zsaruk, hatra arc!” es sarkonfordult kislanyaval, aki teljesen elsapadt. “Lassan, nyugodtan lepkedj mellettem! Ne siess!”

Amikor hazaertek, Dolores ujra elolvasta a legfrissebb hireket.

Ket nagyon fontos hirre akadt ra.

Az egyik, hogy a jelenlegi kormany gyorsitott tempoban minimumra akarja csokkenteni a Kozep-Amerikabol erkezo bevandorloknak adott menedekjogot, gyakorlatilag nullara csokkenteni, ezzel megsemmisitene azoknak az eselyet az eletbenmaradasra akik az eroszakhullam elol menekulnek.

A masik hir pedig az volt, hogy aprilisban egy honduraszi csalad harom kisgyerekkel iszonyu kegyetlen dontes aldozata lett. A bevandorlasiak kozoltek, hogy az edesanyat es a harom gyereket beengedik az orszagba ideiglenesen amig elbiraljak a kerelmuket, de az edesapat visszatoloncoljak Mexikoba.

Az egyik gyereket aki nem mellesleg egy 3 eves kislany sulyos szivbeteg, a tisztek megkerdeztek kivel szeretne hogy maradjon a testvereivel.

Az edesanyjaval, vagy edesapjaval.

A kislany a mamajaba kapaszkodott, majd amikor az edesapjat terelgettek visszafele, a kislany szivinfarktust kapott. A tisztek a siro gyerekeknek hangosan ismetelgettek, hogy “Ti akartatok anyatokkal maradni!”.

Azok utan menekultek az USA-ba, hogy a csalad vegignezte amint a nagymamat az MS-13 banda kivegezte, majd az edesanya testveret is elraboltak, megkinoztak es lemeszaroltak. Ezek utan a geng kituzott a csalad ajtajara egy cetlit, hogy 45 percetek van elhagyni a varost. 

Amikor menedekert folyamodnak a hataron, a 3 kisgyerek sirva kapaszkodik az edesapjaba mert nem maradhat veluk. A kicsi 3 eves lanyka szive ezt nem birta.

A bevandorlasiak orvosa sikeresen kozbelepett es tole (poziciojatol szokatlan modon) munkaidon kivul is folyamatosan probalta egyuttartani a csaladot. Elmagyarazta, hogy ha szetszedik ezt a csaladot is, annak vegzetes kovetkezmenye lehet a kicsire nezve.

Hosszu napok alatt sikerult elernie hogy egyutt maradhattak, jelenleg epp a bevandorlasi birosagi meghallgatasra varnak.

Dolores ezen a torteneten sokaig gondolkozott.

Vajon az o 5 eves kisfia vajon hogy viselne ha elszakitanak tole. 4 eve egyedul neveli a gyerekeit. O az egyetlen biztos pont az eletukben es forditva. Neki legalabb akkora szuksege van rajuk, mint a gyerekeknek.

Talan meg jobban mint nekik.

Amig ezen ragodott, epp fogat mosott. Hirtelen fajdalmat erzett az egyik fogaban.

Bassza meg! Nem mehetek el a fogorvoshoz! Jaj, csak most ne gyulladjon be!