Az eltűnt időről és a francia teasütiről, továbbá a horvát költőről, Janus Pannoniusról

"A győztes, pécsi Havas Boldogasszony-templom előtt álló mandulafa 135 éve örvendezteti meg virágaival a látogatókat. A mandulavirágzás Janus Pannonius püspök 1466-ban, egy mandulafáról írt verse óta az örök megújulás és a műveltség szimbóluma is a 2000 éves városban."

dsoki20181019007-800x534.jpg

Az eltűnt időről és a francia teasütiről, továbbá Janus Pannoniusról

Ez hír nekem most olyan volt, mint a madeleine süti Marcel Proustnál, és itt is, most is az eltűnt idő nyomában járunk.

Janus Pannonius neve volt a "madeleine", ami előhívta az eltűnt időt.

1991-ben egy müncheni konferencián találkoztam Ivan Supekkel, aki akkor a Horvát Tudományos Akadémia elnöke volt. Vacsorakor egymás mellé ültettek bennünket, így elkezdtünk beszélgetni - németül, hiszen Ivan Supek még a Monarchiában született.

Szó szót követett, mígnem egyszer csak azt mondta az idős tudós:

- Tudja fiatalember, nekünk, horvátoknak és magyaroknak újra közös államot, föderációt kellene csinálnunk.

- Bocsánat, mondtam, de Önöknél éppen most kezdődik egy csúnya polgárháború, nem hiszem, hogy Pesten nagy volna erre fogadókészség.

- Nézze, a háború előbb-utóbb véget ér. Horvátország függetlenné válik, de szüksége lesz partnerre, maguknak, magyaroknak pedig mindig szükségük volt a tengeri kijáratra.

A beszélgetés óta csaknem 30 év telt el, a háború csakugyan véget ért, nekünk továbbra is szükségünk van tengeri kijáratra, de a föderáció nem került közelebb...

A beszélgetés után néhány hónap múlva csomagot kaptam Zágrábból, a csomagban egy dedikált könyv volt, amelynek címe: Buna Janusa Pannoniusa, vagyis Janus Pannonius lázadása, a szerző pedig az én beszélgetőpartnerem, Ivan Supek.

A könyv a nagy horvát költőről, Janus Pannoniusról szól...

supek.jpg

Eszembe jutott az az évszázados öldöklő vita, amit lengyelek és németek folytattak, melyik náció hőse Veit Stoss másképpen Wit Stoss, a zseniális szobrász, de a végén megegyeztek: mindkettőjüké.

Én úgy gondolom, hogy Janus Pannonius is nyugodtan lehet két nemzeté, mert senki nem veszít, ezzel szemben csak nyer.

Ez ugyan még nem föderáció, de kezdetnek nem is rossz...

Ennyit mára az eltűnt időről és a francia teasüteményekről.