Hogyan tárgyaljunk a tüntetőkkel, akik be akarnak hatolni egy rádióba vagy tévébe?

magyar-ra_dio.jpg"Több százan tüntettek a Magyar Rádió épülete előtt, és leverték azt az egy éve elhelyezett emléktáblát, amelyet előzőleg megkoszorúztak a magyar szabadságharcosok első hazai világtalálkozójának résztvevői. A megmozdulást a többi között a Magyarok Nemzeti Szövetsége és a Keresztény Nemzeti Unió szervezte."

Nos, mindez alig 28 éve történt, 1990 október 23-án, akkor már fél évvel voltunk túl a szabad választásokon, Antall József kamikaze kormánya, - ahogy ő maga aposztrofálta -, próbálta megtalálni a helyét és feladatait, még nem tudtuk, hogy a miniszterelnök halálos beteg, még nem volt taxisblokád, és az 56-os forradalom évfordulóján az első szabad ünneplésre készültünk a Magyar Rádióban.

Egy éve voltam Krónika-főnök, a leghallgatottabb magyar rádióműsor vezetője, elképesztő számú, napi 2 millió hallgatója volt a hírműsorainknak. 1989 szeptemberétől, a cenzúra eltörlésétől kezdve lettem az, akkor vezettük be a szerkesztői felelősséget, töröltük el az ún. ügyeletes főszerkesztői, magyarán cenzori rendszert, mindenki felelt a saját műsorában elhangzott tartalmakért, és a kollégák velem együtt lubickoltak a szabad rádiózásban!

Működött viszont a Rádióban az elnöki ügyeletesi rendszer, vagyis ha rendkívüli események következtek be, akkor először az ügyeletes volt az, aki intézkedett. Nem műsorügyekben, hanem egyébként.

Október 23-án az "egyébként" egy tüntetés volt, és nekem, mint elnöki ügyeletesnek az volt a dolgom, hogy tárgyaljak a tüntetők képveselőjével, aki be is jött az épületbe. Egy számomra ismeretlen, bőrdzsekis férfi volt az, igen határozottan követelte, hogy engedjük be a tüntetőket, hogy leszedhessék azt az emléktáblát, ami a rádió épületén belül, az 56-os forradalmárok ellen harcoló kiskatonák neveit sorolta fel. Egy évvel korábban az épület külsö falára is került egy tábla, amely minden áldozatnak emléket állíott. Ezt koszorúzták meg előzőleg a magyar szabadságharcosok első hazai világtalálkozójának résztvevői.

A bőrdzsekis férfi bemutatkozott: Lovas István vagyok, mondta, szintén újságíró. Le akarjuk verni ezt a kommunista táblát. Mondtam neki, hogy értem, de én nem vagyok felhatamazva semmilyen táblaleverésre, se arra, hogy beengedjem őket. Írjanak az elnöknek, és ő - Gombár Csaba - majd dönt. Erről vitatkoztunk még egy darabig, majd amikor látta, hogy nem ér célt, elment. Kintről kiabálás hallatszott, majd nagy puffanás - leverték az újonnan készült és az 56-os veteránok által megkoszorúzott táblát...

Mindez arról jutott eszembe, ami a napokban az MTVA székháznál, a Kunigunda utcában történt. Nem, nem a rendészek dolga, hogy az intézményt, s főleg a műsort érintő kérdésekben tárgyaljanak, akár tüntetőkkel, akár politikusokkal. Erre vannak, kell hogy legyenek felelős személyek, akik képesek egy ilyen helyzetet kezelni...

Ha pedig nincsenek, az sokat elmond egy intézmény állapotáról.